Ejjkukk

Pucéran.....

2012-02-11T12:42:00.001-08:00

....nagyjából így nézett ki a szoba.

De most már be van rendezve, használom és bizony csak arra nem jut időm, hogy igazán csinosítgassam. Kéne függöny, szép kis apróságok, amiktől az egész egy kerek valami lesz. De annyi már biztos, hogy ez a rekord gyorsaságú átalakítás (az építkezés 5 nap volt, takarítás 7....)meghozta eredményét. Ugyan kicsi és nem is látszik egy hatalmas helységnek, de csalóka. A nagy ablak és a jól elhelyezett bútoroknak köszönhetően a tárolóban (6 nm) elhelyezett több doboznyi anyag beköltözhetett. Rendben, rendszerezetten (mondjuk ez nem tarthat sokáig, ahogy ismerem magam...). Hatalmas- 2 és fél méteres asztal került az ablak alá, ahol szabadon elő hagyhatom a varrógépem, a tűket és ollókat. Nem mellesleg azért sem szól senki, hogy éppen nincs tip-top rend és én is megtalálok mindent (kivéve a varrógépem pedálját.....).

Több időt töltünk együtt és mégis mindenki készülget a saját dolgaival. Hihetetlen! Minden lelkiismeret-furdalás nélkül ülök le rajzolni, tervezni. Eddig mindig bennem volt, hogy nem lenne szabad, mert nagyon zavarja a családot. És ez fordítva is: Ők sem mertek kibontakozni. Ennek végre vége és érdekes módon Grétus is egyre nyitottabb az egyéni játékok felé. Magától kezdeményez és nem nekünk kell elmondani, hogy mivel és mikor játsszon.

A dolgozó most egy hűvösebb, munkára inspiráló hely, míg a nappali egy nagyon bensőséges, kellemes meleg szoba. A fények szerencsére nagyon jók lettek, és a színek is egy kicsit romantikus, kicsit lágy, ugyanakkor ingereket megkövetelő hangulatot adnak át. Sosem hittem volna, hogy ez lesz: de most piros (!!!) kiegészítőket keresek. Piros függönyt, piros kapót, sok meleg színt! Már majdnem kész....

Otthonunk lett végre a lakás.

Az építkezés vége- és a dolgozó

2012-01-29T12:39:00.000-08:00

Ugyan elmentek a munkások, de még nagyon nem vagyunk készen.
Most van az, hogy van 1 és egy fél üres szoba és holnap jön a bútor, meg kéne várni, de már iskolába kéne menni és még nyakig ér a por, akárhogy takarítok.
Szóval lesz ez jobb, de már most boldog vagyok. Ez a férjem összes negatív megnyilvánulása ellenére: Szép!
Ugyan nagyon hirtelen ugrottunk bele a dologba: kb. 1 hét alatt összeszedtük minden bátorságunkat és erőnket, hívtuk a szakembereket és uzsgyí....
A tervezés viszont már jó sok tapasztalatra épült: kitapasztaltuk, hogy hogy bírjuk egymást és hogy nem, amikor éjjel tanulnánk és varrnánk egymás mellett. Fallal elválasztva. Máshogy csak erős kompromisszumokkal.
Ezért lett az egy nagy szoba kettéválasztva: Lett egy 17 nm-es nappali és egy 9 nm-es dolgozó.

A dolgozó ugyan az enyém, de én azt gondolom nagyon összekovácsolja a családot: annyira kedves lett az ablaktól ami egy öreg fenyőre néz, hogy mindenki szeret oda bejárni.
Az volt az elképzelésem, hogy olyan légies helyiség legyen, ami nem hideg, de nem is sárgás, ugyanakkor lehet romantikus és napos.
Egy ideje már nagy kedvencem a korall színe: leginkább világoskékkel és fehérrel.
Valami tengeri hangulat uralkodik rajtam, de én félek a víztől. Megmaradok a szellős színvilágnál.

Ezek a kellemes hangulatok segítenek majd a munkában. :D

A rombolás

2012-01-24T12:55:00.000-08:00

Elég nehéz volt az elmúlt pár hónap emiatt a lakáseladás miatt. Próbáltuk eladni így is, úgy is. Nem ment. Megkaptuk a levelet is: aki el akar törleszteni, annak bizony január 30-ig ki kell fizetnie mindent. Na ez az, ami nekünk nem sikerült. Ugyan még nincs január 30, de az már látszik, hogy itt senki nem fizet nekünk semmit a lakásért, így befejeztük a hirdetését. Már nem eladó!
SŐT! Nemhogy nem adjuk el: felújítjuk! Múltkor a konyhát csináltuk, most jön a nappali.
Háhá!
De nem ilyen egyszerű ám: nappali és dolgozó lesz! Az én dolgozóm, egy különálló szoba! Méghozzá büntiből: túl hangosan punchingolok és nagy a kupi körülöttem! :/ Így van! Ez már csak evvel jár.
Gyors döntés, gyors lépések, erre ma reggel 7-kor, amikor még csipás szemmel pizsiben kikeltünk az ágyból már itt is voltak a munkások. Ők megleptek minket, mi meg őket. :P
De a munkának úgy neki láttak, hogy délben már azt hittem holnap full készen vagyunk- holott elég nagy munkának látszik:
1 ablak cseréje- új áthidalóval, 1 fal építése, 1 ajtó beszerelése, 3 helyiség festése, villanyszerelés és dobozolás. Ebből már csak a villanyszerelés, az ajtó és a festés hiányzik+ a járulékos munka, amikben a java rejlik szerintem. Pl. a KÜSZÖB! - ami azért érdekes, mert mindenki tereli.... Csak nem nehéz egy- küszöböt csinálni? Nem értem.

De lelkes vagyok, és örülök, hogy maradunk.
Szeretem a kilátást, szeretem a környéket, az ovit és a csöndet!

Ruhák, álmok, habos dolgok...

2012-01-17T23:08:00.000-08:00

Be kell valljam, a ruhakészítéstől- annak ellenére, hogy sokáig tanultam, meg szabász a végzettségem- rettegek. Mindig úgy érzem, hogy silány és könnyen bóvliba sorolható dolgokat csinálok. (Ennek talán az is az oka, hogy ritkán találkozok olan magas minőséggel, amit példamutatónak tartok- jól van, na maximalista vagyok....)
De mostanában jött egy elhatározás: mindenképpen fogok varrni ruhákat, annál is inkább, mert úgy érzem meg van az irány, amit szeretnék mívelni. Nem, nem esküvői ruhákat szeretnék csinálni.
Mindig is vonzott egy-egy kor sajátságos, egyedi és könnyen beazonosítható stílusa, technológiája. Ugyanakkor az újraértelmezés, új anyagok felhasználása és más szemléletbe állítása is tetszik. Legyen egy ruhának mesélni valója. Mondjon valamit a koráról, a szerepéről, mibenlétéről.
Ettől az egész egy kicsit teátrális lesz, de talán nem is baj: hiszen korunkban annyira leegyszerűsödött az öltözködés, hogy egyre többen fordulnak színkörökhöz, kis társulatokhoz, szerepet játszó egyesülésekhez, csoportokhoz, mert vágynak egy-egy korszak eszenciájára.

Én meg arra vágyok, hogy kosztümöket készíthessek. Ennek jegyében mostanában sok próbálkozás lesz.

Az első ilyen próbálkozás ez a kedves kis csipkés szösszenet lett. Nincs megvarrva! Csak gombostűzve került a babára. Ennek az az egyszerű oka, hogy tartom magam Anyukámmal kötött megállapodásunkhoz: Mama által készített csipkét nem használok ilyen célra.
De próbálkozásnak megérte: Őszintén megvallva szívesen varrnám az egészet össze apró kis öltésekkel, majd díszíteném leheletnyi gyöngyökkel.

Meghívó

2012-01-10T13:59:00.000-08:00

Félévi vizsgaként a suliban, úgynevezett "kipakolásra" készültünk, ahol a legtöbb, év közben készült munkánkat kiraktuk. (Tehát a jobbakat!!!)
Érdekes egyvelege ez egy-egy téma többféle feldolgozásának, és "divat" irányú megmutatkozásának. Az első és második évfolyamos hallgatók legérdekesebb, legszebb alkotásai vannak kiállítva. Textiltrendek, mintagyűjtemények, kollázsok, elkészült ruhadarabok, babák.

Nyitott nap is lesz Január 14-én, 9 és 16 óra között, a Váci út 60-as szám alatt.
Szeretettel meghívunk mindenkit, aki kicsit is kíváncsi a Divat művészi irányú oktatására, vagy pusztán csak szeretne szép és ügyes alkotásokat látni!

Aki esetleg nem tudna eljönni, de kíváncsi rá, annak tudom ajánlni ezt a képtárat, ahová még a héten több fotót is feltöltök. (...bár ezek a fényképek közel sem tükrözik jól a valóságot!)

...és még egy lapát

2012-01-08T12:24:00.000-08:00

Áruljuk a lakásunkat továbbra is, sőt, már lepaktáltam az ördöggel is - 4 ingatlanost felkértem, hogy segítsen az értékesítésben- csak az az egyetlen lakáshitelünk rendezve legyen. Nem nagy kérés: csak azt szeretném, ha valaki beállítana és élből kifizetné a lakásunk árát, ami pont annyi (kicsit kevesebb), mint a hitelünk összege.
De jó lesz ez nekünk?
Egy részről igen, hiszen szabadságunk gátja: a hitel- törlődik, ami jó! És ismervén a terveinket, mindenki beláthatja, hogy ez az ésszerű út is: mi nem szeretnénk az országban maradni, külföldre vágyunk, munkát is ott találnánk izgalmasabbat. (Tegnap utánajártam: pl. Londonban egy magamféle végzettséggel rendelkező, nemcsak, hogy munkát találhat- mert keresnek- hanem megkeres kb. 500-800 ezer forintnyi fontot.-persze ott is kérdéses- gondolom elég sokan szeretnének ott dolgozni.)
De ha esetleg maradnánk, akkor is jobb, ha nincs adósságunk és szabadabban mozoghatunk .... albérletek között.
És itt sokan azt kérdezik, hogy miért jobb az albérlet nekünk, és miért nem maradunk a hitelnél, hiszen avval legalább a sajátunkat fizetjük. Mert egy hitelnél- legalábbis a mienknél- nem lehet csak úgy ugrálni. Pedig nagyobb, más elosztású lakásra lenne szükségünk. Változik az életünk, na!
És egy-két ok, a hitel fizetése mellett: ha minden talaj megmozdul ebben az országban és a lapátunkkal a pénzt fogjuk sepregetni: lesz fedél a fejünk fölött, amíg egy banknál hatalmasabb erő el nem veszi. (mondjuk a korábban említett 2 ajtós szekrények.)
Persze Grétának sem kell ovit váltani, maradhatunk a csodálatos egyedülálló kilátásunk mellett. Megmaradnak a szokásaink (amik ugye uralnak) és a szilvesztereket és az augusztus 20-ai tűzijátékot is borozgatva nézhetjük. Ezek elég erős érvek!
De! Fel kell adnom az iskolámat, ami igazából elég rosszul érint: ez lenne a második alkalom, hogy el kell dobnom a tanulmányaimat, amiket komolyan veszek. És persze nem azért készítem éjjelenként a beadandókat, hogy után számba se vegyenek a munkaerő-piacon.

Ma egy ismerősöm igen megnyugtató válaszokkal szándékozott szolgálni:
Ne idegeskedjek: az idő mindent helyére tesz. - Bizonyára így is van, de azért el kell gondolkodni bizonyos lépésekkor: vajon milyen hatása lesz a jövőnkre, a lányom jövőjére? Mert csinálhatok én semmit és várhatom a jószerencsét, de akkor egy idő után azt fogom észre venni, hogy elszállt felettem az idő, nem biztos, hogy a változások, amiket vártam megtörténtek, és lehet, hogy még nagyobbak a bajok: Én láttam már erre több példát is.
A másik, amin nagyon megdöbbentem, hogy ez az illető azt feltételezi, hogy a hitelét egy idő után már nem kell törlesztenie, mivel belátják a bankok (!), hogy az árfolyam-különbözet miatt Ő már elég sokat fizetett, így visszaszámolják az eredeti árfolyamra, és minden rendben lesz.
Az lenne a kérdésem, hogy van még olyan, aki ezt így látja?
Komolyan kérdezem, mert akkor lehet, hogy én maradok ki valami nagyon fontos dologból.
De én nem hiszem, hogy a mumus bankok úgy gondolnák, hogy a 4-5 évvel ezelőtti árfolyam visszahozható.
Talán nincs igazam, de ez az én fejemben így néz ki:
Van egy ország, akinek vannak hitelei, befektetői, tulajdonai, munkásai és saját értéke, melyet a gazdaság menete határoz meg. Érthető ez: ha valaki sokat dolgozik (pl. sok takarót készít) nagyobb eséllyel ad el többet- nagyobb a bevétele. De ha ez a termelés valamilyen oknál fogva megáll, akkor nem lesz pénz- kell a hitel. Na így van ez nagyban is: ha van sok termelést ellátó cég, akkor van mibe fektetni, de ha nincs akkor a már meglévő befektetők is elviszik a pénzüket.
És mindennek van értéke, pénzbeli értéke- ez a kapitalista társadalom alapja (lentebb már említettem). A mi értékünk most kevés: nincs rengeteg gyárunk, egyedi értékünk, ellenben van rengeteg tartozásunk és rossz munkamorálunk, hangulatunk. Erre hogy építsenek a befektetők? Vagy inkább legyen az, hogy elkezdünk egyfajta belkereskedelmet és magunk között ellátjuk saját igényeinket? Az is járható út, de akkor lehet, hogy nem lesz annyi szép autó az utcákon, nem lesz iphone, 3d tv és fantasztikus indiai kifőzde. De lehet, hogy lesz munka, emberi érték, becsület és szorgalom- az alapja a jó társadalomnak. Az jó!

Jól el kalandoztam....
Szóval mi lesz a lakással?

Most akkor mi van?

2012-01-07T12:20:00.000-08:00

Igazából lehet, hogy átmegy a blogom valami elmélkedős, ilyen-olyan gondolatokat tartalmazó masszává. De hisz ez is az én véleményem, gondolatom.
Talán tegnapi volt életem egyik leggörcsösebb napja, és úgy hiszem ilyenek és még rosszabbak várnak ránk.
A rossz, félreérthető és ijesztő kommunikáció olyan tettekre kényszerítik az amúgy normális észjárású embereket, mely igenis rossz irányba viszi az életet.
Most már nem érdekel ki mit mond: nyíltan írok a gondolataimról, aztán majd megint kapok a fejemre- nem érdekel! Ez a véleményem!
Van egyszer az a rettenet a levegőben, hogy Atya, ég! Itt az államcsőd a nyakunkon és senki nem mond hivatalosan semmit. Jah! De a tettek... Szerintem azok nagyon sokatmondóak.
1-2 példa:
Megszületett egy törvény, mely szerint ha valaki tetten ér a házában, telkén egy betörőt, aki rá támad- jogosan megvédheti magát bármely eszközzel. (pl. volt a bácsi, aki áramot vezetett a kerítésébe- jogos-e az önvédelem ilyen szinten, vagy nem???)
Nos evvel a törvénnyel nekem 2 nagyobb problémám is van:
1: Van a (csak példa a saját beteg agyamból) dühös sógornő: haragszik x kisasszonyra, mondjuk 50 ezer forint kölcsön miatt, amit x kisasszony nem fizetett vissza. Egyszer csak trükkösen elcsalja a házába a sógornő, majd egy székkel úgy fejbeveri, hogy x kisasszony belehal. Ez volt a titkolt cél (dühből), de amikor kijön a rendőrség csak annyit vall, hogy x kisasszony betört, mert ismét pénzt kért, mire a sógornő elutasította, ekkor jött a "támadás". Természetesen a sógornő csak önvédelemből emelte fel a széket és vágta a nő fejéhez...... Bírósági ítélet, dec. 30-ai törvény értelmében (asszem akkori....): ÁRTATLAN!!! - De persze ő egy gyilkos, hiszen előre megfontoltan cselekedett, de a bíróság a törvény értelmében nem vizsgálja ki az esetet alaposan, hiszen ÖNVÉDELEM!
Majd egy másik globálisabb példa: (Csak úgy fikciókén!!!)
Államcsőd van, elértéktelenedett a forint, söprik a pénzt az utcán, de kenyér, krumpli sehol nincs! (Ez már elég dúrva, nem?) Elkezdődik a rablás, betörés időszaka. Munkanélküliek tömkelege próbál értékhez jutni, hogy a semmit megvehesse,vagy hogy az adósságait (mondjuk a fedélhez a feje fölött!!) rendezze, különben nagy 2 ajtós behajtók így vagy úgy behajtják- mondjuk eladják a 15 éves lányát arabokhoz táncolni (!). Önvédelemből ezeket az embereket lelőhetik a tulajdonosok. Nagy kivizsgálásra szegény eladósodottnak a családja ne számítson, mert a bíróság e törvényre hivatkozva nem fogja megnézni a történteket. Nem kell kivizsgálás és persze a fegyverét minden tulajdonos használhatja ÖNVÉDELEMBŐL.
Hm.... Ilyen az előjáték....
Más: megfigyelhető egy tendencia mostanában: ami híradóban elhangzik, annak pont az ellentetje történik 2 héten belül. Így nekem az lenne a kérdésem: Bank betétjeimet hova és mikor tegyem?
..... persze adott a feltételezés, hogy van. Mert ha van, akkor kiviszem az országból, jó messzire- evvel rontom a bankom állapotát- rontom az ország megítélését és a gazdaságot, a forintot és a hitelek törlesztésének lehetőségét, rontom a munkahelyeket, az önkormányzatok bevételét....stb. De én jogosan féltem a saját megtakarításom. Hiszen ha már lapáttal kell söpörni a pénzt, akkor talán jól fog jönni, hogy nekem több van, mint másnak. Nem?
De ha ezért a sok pénzért így-sem úgy sem kapok krumplit és kenyeret, akkor mi van?
Na ez a válság szerintem!
Ez az a válság, amikor minden család, minden ember érzi, hogy nagy a baj.
Most van ilyen állapot? Nincs! Lehet venni kenyeret, van krumli, de tej is! Igaz nem olcsó, sőt 2012-ben kiérdemeltük a jó drága tejfölt is, de még van.

Tehát: Igen, szerintem függ attól az ország gazdasági állapota, hogy egyes minősítő atyaúristenek hova sorolják- mert ez törvény!- de amíg vannak emberek, aki dolgoznak azért, hogy legyen tej, kenyér és krumpli, addig van gazdaság. Igazi csőd talán nem is lesz, csak azoknak, aki tartoznak valami atyaúristen felé..... Mint MI!

Egy új generációt!

2012-01-05T00:23:00.000-08:00

Elképesztő bolondéria van az országban: pezseg és ordibál magában mindenki: vagy azért mert nem ért egyet a politikusainkkal, vagy azért mert részben egyet ért és zavarja a másik oldal hangos kiabálása. Hiszen ez természetes: mindenkinek van véleménye, mindenkinek van valami érdeke vagy sérelme! Itt most az érdeke alatt nem feltétlenül anyagi javakra gondolok....
Lehetne sorolni számos indokot, hogy miért és mitől lesz diktatórikus egy kormányzat és lehet olyan ellenpéldákat is mondani, ahol egy diktatórikus rendszer ellenére virágzást és felemelkedést hozott a vezetés.
Csak úgy mellékesként: Annak idején a diktátor szerepét a demokrácia képviselői egy kinevezett vezérre bízták. Amikor teljesítette kötelességét és felvirágoztatta a társadalmat, gazdaságot, kultúrát: lemondott magától. Ez volt a helyes, a elvárható és követhető. És mitől lett a történelem oly korcs? Attól, hogy ezen diktátorok nem mondanak le. Saját gőgös és pöffeszkedő életüket a társadalom felé helyezték, majd ezek törvényszerűen bomlani kezdtek- hanyatlásnak indultak, melynek a vége a vissza-vissza térő forradalom zápor és anarchia.

Abban talán mindenki egyet ért, hogy a kapitalista rendszer nem az egyenlő erőfelek igazságos küzdelméről szól, és azt sem lehet vitatni, hogy az elsődleges mozgatórugója a pénz. Vallás, erkölcs, társadalmi értékek felett áll a rendszerben, hiszen az elv az, hogy pénzen mindent meg lehet vásárolni. Talán mégsem.... Merthogy az alap értékek (melyek egyszerűen feledésbe merülnek a kényelem miatt) mint a szeretet, összetartás, becsületesség, tisztelet megvásárolhatatlanok egy őszinte világban. A kérdés már csak az, hogy hány olyan őszinte ember van, aki képes lenne egy ilyen társadalomban élni? Nem hiszem, hogy sok- bizalmatlan vagyok!
Genetikusan lesznek kódolva bűnök belénk: Gondoljunk csak bele: a történelemben az utóbbi 6-700 év a magyarság számára a küzdelemről, a háborgásról és az ellenállásról szólt. Mindegy mi és ki ellen: ellenálltak őseink. Majd a 2 világháború hozott még egy igen erős érzelmet: a rettegést! Ha egy ember 4-5 éven keresztül folyamatosan retteg, majd fél 30 éven keresztül: nem adhat tovább olyan géneket, melyek ezeket ne tartalmaznák. És a kapott génjeink adottak, azokon változtatni életen át tartó munka és természetes énünkkel való ellenállás lenne. Talán nincs igazam, de valahogy én így magyarázok meg dolgokat, így tudom azt megmagyarázni, hogy egész egyszerűen képtelenek itthon az emberek normálisan egymással kommunikálni, élni.

Nekem fogalmam sincs, hogy mi lenne jó Magyarországnak, és talán elképzelések vannak, de valószínű, hogy az sokaknak nem tetszenének. Bizony én a munkával, oktatással kezdeném az orvoslást: A munkához való hozzáállás ebben az országban egészen megdöbbentő: Ha az ember dolgozik, akkor sok adót fizet, ha nem dolgozik kap valamennyi támogatást, és ha feketén dolgozik, mert mondjuk nincs más választása megbüntetik. Ha van munka, akkor miért nem jobb, ha jó munka van, akkor meg gőgösség is van. És ha nincs munka, akkor meg depresszió van. De nagyon kevés olyan embert ismerek, akik örül a munkájának és élvezettel, szeretettel és kitartással csinálná. Vagy ha az állástalanok közé tartozik, akkor meg mindent megtesz azért, hogy valami értelmet adjon életének. Nem sok ilyen van. Ezen csak magunk tudunk változtatni- más nem!
Mi lenne, ha arra oktatnánk gyermekeinket, hogy a munka a legnagyobb kincs az életükben (önbizalom, megbecsülés, tisztelet) és a családjuknak és jövőjüknek evvel kedveznek a legtöbbet (szeretet, odaadás, nyugdíj...).
Nem! Nem divat dolgozni, ellenben nagy szép képű tv-re igényt tartani, elképesztő kocsikat lízingre vásárolni még mindig megy. És egész érdekes, hogy a válság után a nagyértékű, luxuscikkek továbbra is fogytak. Ezek szerint pénz van itthon valahol, valakinél. És közben vannak családok, ahol kereset már nincs, hiteltörlesztésnek kéne lennie és nyomor az van.
Nem hiszem, hogy csak a politika okolható ezért. De eszemben sem lenne védeni egy ilyen össze-vissza bandát, mint a mai politikai elit!

Naiv vagyok, tudom: de ez így nincs rendjén. Talán én is a megvetendőek közé tartozom, aki elmondások alapján többre tartja a lecserélt rendszert? Mert ott legalább lehetett dolgozni, ha valaki tényleg akart. Itt és most megfeszülnek kínjukban azok, akik állást keresnek.

Sajnálom az országot és sajnálom, hogy nem látszik kiút. De talán (!) egyszer majd lesz egy olyan új generáció, aki elég innovatív és kreatív lesz ahhoz, hogy mindent gyökereinél rendbe tegyen.

Új év és megvalósítandó tervek

2012-01-02T00:53:00.000-08:00

Pont 1 évvel ezelőtt, konkrétan megfogalmazódott bennem, hogy merre fog vezetni az utam 2011-ben. És sok akadály, nehézség jött közbe, mégis sikerült továbbmenni, így végül azt mondhatom, hogy a 2011-es év az én életemben a legnagyobb előrelépés volt.
Talán az kellett, hozzá, hogy az álmokat, melyek egész egyszerűen elérhetetlennek tűntek, kimondtam, úgy, hogy mások számára is érthető és világos legyen, majd elkezdtem minden tőlem telhetőt megtenni értük.
Hosszú, fárasztó és rögös út ez, de már most finomabb minden porszeme, mint az eddigi céltalan tévútjaimnak. És igazából nem történt semmi nagyobb változás: pusztán annyi, hogy nem elérhetetlennek és megfoghatatlannak tűnik, hanem olyas valaminek, amit kemény munkával el lehet érni.

2012-ben is folytatom ezt a hozzáállást! Megyek arra, amerre eredetileg elgondoltam, és minden egyes morzsát, mely elém kerül felveszek, hogy később hasznát vegyem. Vannak ilyenek, és úgy vettem észre, hogy a legváratlanabb helyeken és időpontokban kerülnek elém.
Viszont egyre inkább úgy érzem, hogy szükségem van rá, hogy könnyebb legyek és a múlt rám ragadt terheit ledobjam. Így könnyebb lesz talán. Tehát a régi, már természetessé vált dolgoktól is meg fogok szabadulni, hogy valami újat és jobbat tudjak magamból mutatni.

És csak egy pár kis részlet, melyek megvalósításra várnak 2012-ben:
Szeretném, ha túl tudnám tenni magam legnagyobb félelmeimen. Talán ez lesz a legnehezebb, hiszen elég nehéz nagyon régi berögzüléseken illetve félelmeken túllépni. Most ez következik:
Pusztán egészségügyi okokból:

És a szakmába is valami számomra újat szeretnék kipróbálni:

Karácsony

2011-12-26T01:14:00.000-08:00

Nagyon Boldog Karácsonyt, nyugalmat és szép élményeket kívánok Mindenkinek!

Majdnem vizsgaidőszak

2011-12-13T14:30:00.000-08:00

Csak azért majdnem, mert végül is csak a sok-sok beadandót kell teljesítenünk. Áh, nem sok..... Dehogy. Csak azt a csodás kényelmes ágyikót sajnálom, ami mostanában olyan magányos nélkülem esténkként!
Ellenben a feladatok nagyon jók! A félév zárásaként nagyon izgi feladatot kaptunk, majdnem minden tárgyból:
Pl. sosem hittem, hogy egyszer kimegyek majd egy piacra arcokat, életpillanatokat rajzolgatni, és azt végképp nem hittem, hogy szeretni is fogom..... Pedig DE!
Vagy a kiterített rajzok tömkelegét még középiskolában megutáltam, rendesen izgultam is, hogy itt hogy fog menni, -és jól! Mivel elképesztő mennyiséget kell belőle produkálni nagyon kevés idő alatt, így hamar rá lehet érezni.
Ma adtuk le a legjobb feladatokat. Matryoshka babákat kellett készítenünk: 5 db-ot, tetszőleges (de nagyon éles korlátok között) témában, minél több anyagkikészítéssel készült mintával. El lehetett engedni a fantáziát, igaz 3 terv is vissza lett dobva. De a végére a kevés idő ellenére egész érdekes kis akármik lettek.
Mindegyik babát nemezeltem- nekem így jobban tetszett a test. 5 éves kislány, 20 éves csaj, 50 éves nő, 30 éves nő és 65 éves néni. Hosszú lenne minden anyagmanipulációt felsorolni, mert minden babának, minden egyes ruhadarabja valami kikészítéssel vagy megmunkálással készült. Volt öregítés (teában áztatás és kefével való roncsolás), batikolás, quilt, hajtás, punchingolás.....stb.
A két fiatalabb baba ruháját még újratervezem, de az összkép jelen állapotban ilyen:

Adventi játék

2011-11-28T04:35:00.000-08:00

Elérkezett az adventi időszak, már én is érzem a karácsony közeledését. És már nagyon várom a nyugalmat, a pihenést, a családi ejtőzést.
Mivel mostanság nem tudtam boltomba készíteni semmit, így megpróbálok másképpen adni.
Folt-bolt Krisztával együtt gondoltunk egyet és arra jutottunk, hogy nála lesz kisorsolva pár kis ajándék. Remélem örömet szereznek!
Sok sikert!

Festés, ragasztás, kupi... meg ami evvel jár

2011-11-25T15:20:00.000-08:00

Feladatok tömkelege vár megoldásra- néha azt gondolom sosem végzek, néha meg azt, hogy : csak ennyi?
És az elsődleges nehézségek után már kezdek lelkesebb lenni, mert most olyan kihívásaink vannak, amiket nagyon nagy örömmel teljesítek.
Például ez:
Egy választott kép után meg kellett festeni a képhez illő anyagokat és temperával kikeverni ugyanezeket.

ezt a képet képtelenség elforgatni.....

Vagy a másik kedvencem úgy indult, hogy nagyon utáltam! A feladat az volt, hogy valami absztrakt módon hímezzük meg a saját fekete-fehér arcunkat- először papíron, majd pólón. Nem vagyok vele elégedett: lehetne ez sokkal jobb, de kevés idő alatt, ilyet sikerült csinálni.
És most a szívem csücskével foglalkozunk: babákkal! Sokkal.

Ingerek és Halhatatlanok

2011-11-14T01:29:00.000-08:00

Mostanában igen megfogyatkoztak a pozitív ingerek, így már 'majd kardjaimba dőlve, nyögve-nyelősen készítem a robot feladatokat. De tegnap már szembe szállt velem az elmém: és elmentünk moziba! De milyen jól tettük!
Megnéztük a Hallhatatlanok-at. Semmi kétség: ez az eddig leglenyűgözőbb film, amit láttam. Erre csak azt mondta a férjem, hogy nem egészen vagyok normális, hogy szépnek találom, hogy emberek százait ölik meg 2 órában és én szépnek tartom....., de szinte tökéletes jeleneteket hoztak össze az alkotók, na! Az a Tarsem Singh rendezte, aki már a Sejtnél is és a Zuhanásnál is elkápráztatott. Itt is: Erősek, de nagyon látványosak a túlzások. Egy-egy izgalmas pillanat akár percekig tartó fejtörést is okoz: merthogy nem lehet a képkockák összes látványát egyszerre feldolgozni, és itt azonnal hozzá is tenném, hogy én nem szeretem a 3D filmeket (....), de itt pont elég menyiségben és jó helyeken volt érezhető.
Mögöttünk kialakult egy komoly vitázás film közben (ezt az egyet nem szeretem a moziban- hogy mások ülhetnek mögöttem.....) mivel túlzónak tartotta egy ember a filmet: istenek, izmos szép emberek, mese....stb. Szóval kinevette, mire a másik rendesen kiosztotta, hogy akkor minek ült be? Hiszen ez egy mese és nem Bruce Willis jellegű akciófilm. Szóval ha valaki csak az izgalom miatt akarna beülni rá, akkor inkább ne tegye, ez inkább művészfilm! És elképesztő!

Minta

2011-11-11T13:47:00.000-08:00

Elképesztően jó tárgyam van: Mintatervezés! Talán ez volt a legnagyobb félelmem- merthogy én nem tudok rajzolni és így elég nehéz jó mintákat tervezni. Ráadásul szép 100 oldalas doksit kell belőle összerakni....... Az elején lövésem sem volt, hogy miképpen is lesznek nekem szép mintám, de működik a dolog...... Egyetlen adott világból olyan szép és absztrakt dolgok jönnek ki, hogy én ezt már majdnem nyomnám is textilre. De nem! Még nem! Még fel kell dolgozni!

Csoportmunka -Bernstein módra

2011-11-11T12:59:00.000-08:00

Az, hogy egyes csoportok miképpen tudnak jól teljesíteni sok dologtól függ, de elsősorban egy közös motivációtól, egy közös érdektől vagy közös érzelemtől. Akkor válik keménnyé egy munka, amikor egy vagy több "főnök" alakítani próbálja. És akkor itt jön az én hitvallásom....
A Férjem mutatta ezt a videót, a karmesterség kapcsán, de tágabban értelmezve elképesztően pozitív mondandót hordoz. És bizony a legfontosabb szavak, amiket mostanában magamban kántálnom kell, hogy bírjam a strapát, a következők: Alázatosság, partnerség, kitartás és felülemelkedés.
Igaz, 20 perces a videó, de nagyon érdemes végignézni, már csak Bernstein miatt is!!!

Itt!!!

Futárszolgálat, szeretet-kedvezménnyel

2011-11-04T13:02:00.000-07:00

Ma elég nagy meglepetésben volt részem.

A csoporttal - így majdnem az utolsó percben- összefogtunk, hogy közösen veszünk textilfestéket. Ha textilfesték, akkor Kenderkóc, mert ott olcsó.

Egyszer már vásároltam tőlük és az is nagyon jó élmény volt: nem értettem, hogy miért nem tudom kiválasztani, hogy miképpen fizessek. így felhívtam a megadott számot, majd a túlvégen ülő férfi, majd szívrohamot kapott, hogy miért nem vagyok elégedett. Nehezen elmeséltem neki, hogy egyszerűen én vagyok a béna és nem tudom, hogy hogyan tudnék fizetni.... Ez akkor villámgyorsan lezáródott, 2 évre elegendő festékem lett.Elégedett vásárló voltam.

Ezért választottuk ismét.

Mivel nagyon meg vagyunk csúszva- így telefonáltam, hogy lehet-e elsőbbségivel postázni, vagy személyesen átvenni, mert nagyon S.O.S, jelezték is, hogy meg lesz oldva nagyon hamar. Valami technikai malőr miatt csúszott a rendelés-leadás, így mondta a férfi, hogy ne aggódjak: a hétvégére meglesz a festék.

És kérem személyesen, este, amikor már azt hittem minden veszve- egyszer csak kopogtak. Festék megérkezett, ajándék kíséretében és mondta a férfi hogy most ne is fizessek, csak akkor, ha már használtuk és elégedettek vagyunk. Mondom, dehogy: már ismerem a festéket és különben is: eljött Szentendrére, hogy Mi nehogy elmaradjunk! Végül fizettem, majd jó festést és jó jegyeket kívánt.

Kibontottam a csomagot és a számlán az állt: "Futárszolgálat- szeretet-kedvezménnyel"

Teljes a kavarodás...

2011-10-30T15:40:00.000-07:00

Egy részről minden józan gondolat azt kívánná meg, hogy ezerrel azon legyünk, hogy szegény kis lakásunktól megváljunk, másrészt a szívünk megszakad miatta. És próbálkozunk, bár nagyon keserű szájízzel....
Ráadásul az elmúlt egy hétben olyan dolgok történtek, hogy igazán a "piaci helyzet sem ideális".
Nos, erre azért kitérnék egy kicsit:
Azt azért mindenki tudja, hogy az ingatlan piacot itthon már régen nem az eladók és a környékek határozzák meg. /Annak idején mi ebbe rendesen bele is futottunk, ugyanis akkor minden ész érv pont amellett szólt, hogy egy ilyen drága lakást mi ne vegyünk- van olcsóbb, kicsit rosszabb kilátással.... Ráadásul nagyobb, ami most már egyre égetőbb probléma számunkra. / Vannak az ingatlan közvetítők, akik minden eszközt bevetve próbálnak pénzt keresni egy-egy esetlennek tűnő eladó sorba kerülő lakáson. Ha bekebelezik az ügyfeleket, akkor olyan csodálatos összeget kell nekik kifizetni, hogy az már messze túl van a megérdemelt munkabér felett. Persze vannak ingatlanok, amiket több év alatt is képtelenség eladni- avval csak töri magát szerencsétlen ingatlanos..... Vagy egyszerűen nem foglalkozik vele- csak beteszi az adatbázisba.
A mi környékünk egy nagyon forgalmas környék eladás szempontból. Ez elsősorban egy bizonyos- helyi- ingatlanosnak köszönhető. Ő nagyon dolgozik azon, hogy ezek a lakások "pörgősek" legyenek. Bármit is jelentsen ez.
És vagyok én: aki egyáltalán nem akar ingatlanoshoz menni- mivel ismerem már őket.....
Jött a kisasszony, hogy szerződjek vele- ő tuti hamar eladja. Én meg: én magam is szeretném árulni- különben tehetetlennek érzem magam. Jó, akkor ő nem is vállalná, mert vele csak kizárólagost lehet kötni. Ok, akkor nem szerződünk sehogy- nekem ez a legjobb.
Jelentkeztek is a hirdetésünkre- komoly volt a szándék, mégis elkerülhetetlen volt, hogy a bizonyos ingatlanos hirdetésébe bele ne fusson a "komoly érdeklődőnk". Elmentek és megnézték a másik lakást: most szerződnek. Nagyon tisztességes volt az érdeklődőnk, felhívott és elmondta a tapasztalatait és azt, hogy ezen ingatlanos konkrétan rossz színben tüntetett fel minket. A dologhoz hozzá tartozik, hogy egy barátom volt az illető- mármint az ingatlanos! Még aznap este átjött és felajánlotta, hogy általános ár- 1%-ért még aláírhatjuk azt a kizárólagost.
Itt én teljesen padlót fogtam és konkrétan őrjöngtem magamban. Tudta, hogy nagyon fontos, hogy időben eladjuk, tudta, hogy nem sok kiutunk van.
Nehezen de lecsillapodtam, erre ma nézegetem a hirdetéseket és észrevettem, hogy a házunkban a másik eladó lakást a mi képünkkel hirdetik. Elég jellegzetesek a képeim- más nem csinál ilyet és visszanézhető: 1 éve én ezt a képet már publikáltam itt-ott. Mivel eddig jó viszonyban voltam a tulajdonostárssal- felhívtam: kiadta ingatlanosnak és személy szerint ő még azt sem tudta, hogy e kedves ingatlanos megemelte egy kissé az árát- úgy, hogy a lakást már eladták!
Evvel is volt pár kellemetlen percem, de 1 órával később jött a teljes eldurranás:
Másik szomszéd úr meséli, hogy ismeri a másik tulajdonost, akihez a "komoly vevőnk" ment. Beszélgettek az eladásról is és kiderült, hogy az ingatlanos nem csak a viziten, de az irodában is mocskolt minket a vevőnek. Nem is titkolta: abban reménykedik, hogy legalább 1-2 millióval lejjebb megy az ár.
Hát nem fog. Merthogy az is fáj, amit eddig elbuktunk a válság és az árfolyam-ingadozás miatt, nemhogy még egy ilyen személyi kérdés is mélyítse a dolgot.
A méreg egyre nagyobb bennem, és igenis egyre égetőbbnek érzem, hogy ezt az ostoba és mérhetetlenül önző társadalmat valami rendbe tegye. Az, hogy "valaki"- már el lehet felejteni. Özönvíz kell a teljes tisztuláshoz, nem újjáépítés. Emberek saját barátaikat és szeretteiket árulják el Forintok miatt, úgy, hogy nem éhhalál kérdése. Mások lopnak- mindent, ami megtetszik nekik- mert "úgyis mindegy", "ha nekik szabad, akkor nekem is"- elv alapján. És a másik amitől én mostanában rendszerint küszöböt fogok: "valamiből meg kell élnem!" (itt tipikusan csak egy pár fajta munkát végző személyre gondolok- akinek nem inge ne vegye magára!)
Kérdezem én: miért nem munkából? Mert számomra az ilyen szakmák, semmi munkát nem tartalmaznak! Az a munka, amikor valamiből valami lesz. És úgy, hogy ez egyértelműen pozitív értéket jelent: vagy egy használati tárgy révén, vagy egy olyan szolgáltatás révén, ami semmilyen hátrányosságot nem hordoz egy harmadik fél számára- merthogy én abban sem hiszek (és ezt határozottan elutasítom!), hogy mindig vannak pechesek és vesztesek. Nincsenek, csak ócska jellemű gonosz emberek, akik nem vesznek figyelembe másokat!
De ha már ilyen mélyen írok a munka kérdéséről, akkor bizony én azt is hozzácsatolnám, hogy nem feltétlenül és kizárólag politikai kérdés az, hogy hány embernek van munkahelye- mert bizony Magyarországon pl. több biztonsági őr "dolgozik", mint egész Franciaországban. Ugyanis az egy kényelmes munka- bár én megkérdezem, hogy vajon mit is kell ekkora erőkkel védelmezni?(...mondjuk rendőrt nem látok ennyit....)
És nem tartom magamat naivnak és nem gondolom, hogy keveset láttam a világból. Egyre rosszabbak vagyunk!
Elnézést kérek a kitörésemért!

Tök

2011-10-25T04:16:00.000-07:00

Én annyira örülök, hogy Gréta ovijában sok esemény van. Van ősszel termésünnep, melynek keretén belül most a Tököt ünnepelték a gyerekek. Volt vásározás, tökmenet és egy csomó aranyos dolog.
Én teljesen el voltam ájulva, hogy a kicsi lányom mondókákat, dalokat ismer: merthogy eddig jelét sem adta annak, hogy ő tud ilyesmit. Valahogy Ő inkább az okostojások közé tartozik: nem versel, ellenben összead...
Szóval most megmutatta, hogy milyen kis énekesmadár! :D
És kapott az ünnepre egy kisruhát: tökös. Mi más is lehetne?

Mint arról már beszámoltam a múltkor: eladó a lakásunk. Így jön a következő kérdés: hova tovább? És bizony nehéz a dolog, mert itt a környéken nem igazán van olyan kiadó ingatlan (merthogy kiadót keresünk...), ami nekünk megfelelne. Van kicsi olcsón, vagy van normál méretű méreg drágán. És még az is számításba jön, hogy mi Budapestre járunk be minden nap. Grétát köti csak az ovi és ugye mi nemrégen váltottunk ovit is....
Szóval egy részről logikus lenne Budapestre költözni (bár megszakad a szívem, hogy itt kell hagynunk a csodás kis lakásunkat és a gyönyörű környezetet) másrészről óriási bűnnek is érezném Grétával szemben. Nem igazán tudom, mennyire viselné meg: ő alapjában a könnyen barátkozós emberek közé tartozik, de azért mégis itt él picurka kora óta, itt vannak a barátai, a szokásai.
Még gondolkodunk csak, de már egyre sürgetőbb ez a kérdés.....

Új kedvenc

2011-10-18T13:30:00.000-07:00

Hétvégén volt a MarieClair fashion days a VAM design-ban. Nekünk el kellett menni- egy szakmai beszámoló miatt. (...) Pont a magyar új generációs tervezőkről "tanulunk".
A Use eddig is nagy kedvenc volt több dolog miatt is, de most belépett még 2-3 új szereplő, akiket nagyon értékesnek tartok. Elsősorban a Kep p showroom, akik 4-en összeállva alkotnak. Nagyon tetszik a stílusuk és a világuk. Mostanában nálam ők a listavezetők: elképesztő ez az állat vonal (annak ellenére, hogy nem szeretem kifejezetten az állatokat és a szőr dolgoktól kiráz a hideg). Ügyesen játszanak a szabásvonalakkal és formákkal, arról ne is beszélve, hogy milyen jók a kiegészítőik. Ezek a napellenzők még Grétának is kedvencei, ami nem is csoda!

Tomcsányi Dóri a lendületes csaj, aki lendületes és nagyon figyelemfelkeltő dolgokat művel. Egyszerű, nem csinál kacifántos és érthetetlen szabásvonalakat, de a színekkel és harmóniákkal pont úgy játszik, hogy az nagyon figyelem-felkeltő legyen.

És a végére maradt a The Four. Ők is egy fiatal csapat, és ügyi kis csapat ráadásul, különböző egyéniségekkel, stílusokkal- nőies és érzelmes ruhákkal.

Design- vég

2011-10-09T13:53:00.000-07:00

Én ma meglátogattam a Wampot- mintegy (félig- mert vannak még kiállítások) lezárásaként, a hétnek. Nem tudom, hogy a változékony, azaz néha szakadós esős- néha nem- idő tehetett-e róla, vagy az elmúlt hónapok "könnyed változásai" ,de nagyon sok ideges emberrel találkoztam. :( És nagyon szomorú lettem. Mondjuk én a Wampot nem szívlelem, pont a sokszor emlegetett "design" mivoltja miatt, de ez csak az én véleményem. Volt olyan is, hogy sokat jártam, mert nagyon jó volt a csapat, jó volt a hangulat.

Egy szó, mint száz: voltam, ettem finom lekvárt, találkoztam a tanárommal, szereztem egy csodás rókás kitűzőt és hazajöttem. És csak rajzolom, festem, ragasztom és szerkesztem a beadandókat.

Design hét továbbra is...

2011-10-08T14:13:00.000-07:00

Ugyan nincs sok időm rá (vagyis amennyit szeretnék!), de azért eltöltöttem egy délutánt Budapesten, nyakamba véve a belvárost, és a fényképezőgépemet, hogy Design ügyileg feltöltődjek. Elsőként a Kálmán Imre utcába voltam, ahol a Take away kiállítást néztem meg. Magyar tervezők tárgyait lehetett közelről megszemlélni, pl. Ducsai Judit csodás Klocc! táskáit. Én nem szeretem a szürke dolgokat, főleg nem a kövekhez hasonlítóakat: lelkemnek túl hideg ez a stílus, de Judit táskái gyönyörűek. Egyszerűek, okos formájúak és nagyon esztétikusak.
És bizony megleshettem Fehér Beatrix ruháit is közelről: Jújj, de nagyon szeretnék ilyet!!! - kategóriába tartoznak. A minták szépek, hangulatosak és a ruhák kellően rafináltak.

A kis kirándulásomhoz ez a zene szervesen hozzátartozik! Yonderboi Passive Control új lemeze nemrégiben jelent meg, és nekem eléggé egybe is van az egész.

A lengyel intézetben Textilakadémia címmel kiállítást tartanak. Én ezt is meglátogattam, és a negatív kritikák ellenére nekem nagyon tetszett, igaz: tényleg nem csináltak belőle nagy ügyet, de ez megbocsájtható, mivel szépek a kiállított textilnyomatok!

Arról már írtam korábban, hogy a béta csoport Gombold Újra!- Divat a Magyar pályázatra beadott táskáiba teljesen bele vagyok bolondulva. Azóta is és ezután is: főleg, hogy élőben is megcsodálhattam és megtapizhattam őket a Monoban. A kirakat most konkrétan a gyerekkoromra emlékeztet: nekem volt fából készült tolltartóm, és volt a házunk mögött létra is, ami mellett rendszerint órákat rajzolgattam. Szóval lehet, hogy én ezt a képet kinyomtatom majd és bekereteztem.

Továbbra is tartom, hogy maga a Design szó idegesít, és a körülötte megálló levegő is. De azért olyan elképesztően jó dolgokat is fel lehet a témán belül fedezni, mint a Sterling galéria kiállítása.
Képet NEM TEHETEK KI!- ami engem igencsak felbőszít: ugyanis ez egy reklám is lehetne, nem mellesleg a világnak a csodás "mesés" ékszereket látni kell! Elképesztően szépek és kedvesek. Nem azok a tipikus "design" együgyüségek. És a tálalás is nagyon rendben volt: kaptam 2 kakasnyalókát! :D Pirosat, magyarosat, ragadósat!

Pénteken pedig többedmagammal látogattunk el a Siberiába, Anna Zaboeva műhelyébe. Az a hangulat és sokszínűség teljesen magával ragadott. A cipők nagyon különlegesek, a minták kiváltképp azok és a bolt is jó! Érdemes legalább egyszer "csak úgy!" ellátogatni!

Túlvállalás, avagy a sok tennivaló

2011-10-04T10:18:00.000-07:00

Szóval eleve nem egyszerű kisgyerek mellett iskolába járni: beutazni minden nap Budapestre, külön franciát tanulni, háztartást vezetni és a suliba készülni minden nap (és ez a legkeményebb része a napoknak)- most még itt van a Design hét is.... Persze azért én élvezem ezt az egész kavarodást, egészen új ingereket és élményeket hoz magával. Először is: megtanultam, hogy igen érdemes figyelni az embereket a metrón, mert elképesztően sokféle mintát hordoznak magukon- és ez jó!
Aztán itt van a fegyelem és az időzítés kérdése. Merthogy itt egy elnézett fél nap, vagy 1 + program simán 1 hetes pótlást jelenthet. (Ez most egy 3 napos betegség után elég hamar kiderült!)
No és akkor egy újabb foglalatosság:

Eladó a lakásunk!

Bizony, ha lehet megválunk egymástól, bár most már fájó szívvel, de készülünk. Elsősorban a hitelünk az oka, másodsorban pedig az életünk. Nemcsak kinőttük, de igen kényelmetlen naponta 2-3 órát utazással tölteni, amikor van egy kisbékánk, aki nagyon örülne anyától és apától +3 órának.

Szóval, ha valakit érdekel: jelentkezzen, vagy ha valaki ismer olyat aki szívesen elköltené fölös pénzét: akkor gondoljon erre a csodás kis kuckóra.

Ide kattintva, megnézhetitek jobban is, és persze emailben mindenkinek válaszolok, ha kérdése van.

Design, amiről az elkövetkező hét szól majd

2011-10-01T14:10:00.000-07:00

Jajj, de nem szeretem ezt a szót, "abban" a bizonyos kontextusban. Valami fellegekben járó, burzsuj dolog jut róla eszembe, amitől engem rázni szokott a hideg.
És most itt van a suli: a sok érdekes és imádni valóan fárasztó feladat mellé megkaptuk, hogy járjuk be a design hét eseményeit. Hát én nehezen, de rávettem magam, hogy legyek lelkes. Főleg, hogy a vendég: Lengyelország és az ő remek ékszereik! Elképesztően szépek és jól munkáltak. Az Iparművészeti múzeumban m
eg lehet őket nézni:
És elkezdődtek a "design " programok is. Na az első nagy durranásnál én néztem egy nagyot a Design Terminálban. A Coleur Local kiállítás nekem- gyerekkel- érdekes élmény volt, főleg, hogy a megnyitó közepébe csöppentünk. Itt aztán tombolt a Design a különböző országok tárgyaival. A legjobba egy kiállított doboz maradt meg, ami Grétának "csak egy doboz" volt, másnak nem! :D
Vagy a bölcső, amit egy harisnyába bújtatott lavórnak is lehetne nézni- de az egy bölcső. De itt a leszólás vége: jó volt!
Sok érdekes és mulatságos dolgot láttunk. És folytatjuk, mert ez még csak az első nap volt.

Ma pedig voltam a Use Temporary- nyitott boltocskájában. Na ez életem nagy hibája volt, ugyanis nagyon tetszenek élőben is a ruháik, így biztosra veszem, hogy most már lesz onnan 1-2 szép holmim egyszer! Remélem ezek így együtt.

Váltás

2011-09-15T07:54:00.000-07:00

Elérkezett az ideje... Most, hogy a suli elkezdődött és kb. látom, hogy hogyan is fog kinézni a dolog, már az is biztos, hogy munkára nem marad időm. Hacsak valaki nem készít belőlem egy klónt, mert a napi 4 óra alvás még csak-csak elmegy, de Gréta idejéből nem akarok elvenni egy percet sem. Amiket elkezdtem, azokat még befejezem, de többet már nem tudok vállalni. Hangának, kis szomszédunknak és Gréta barátosnéjának készült el az első ovis zsákja:

A suliban a legjobb, a szakmai rész: rengeteg rajz, még több rajz és rajz. Na és persze néha egy kicsi képgyűjtés és vagdosás. Én élvezem. És annak ellenére, hogy ez könnyűnek hangzik: vért lehet vele izzadni. Ellenben egyik lány nagyon jól fogalmazta meg: "Most végre azt KELL csinálnunk, ami miatt eddig lelkiismeretfurdalásunk volt." :)

Gólya, gólyák és a párkány

2011-09-10T15:13:00.000-07:00

Azt hiszem ez a cím a legautentikusabb a múlt hét eseményeihez.

Gólyatáborban voltam, amíg a kislányom életében először 5 éjszakát a mamánál töltött.

Érdekes és nagyon intenzív volt a táborban töltött idő. Aludni nem volt időm, de ez talán nem is baj, miután elég sokat alszok itthon ahhoz, hogy rendesen kipihenjem magam. És kipihenjem az elmúlt 1-2 év összes szennyesét. Őszintén megvallva nagyon jó döntés volt a suli: rengeteg kincset találtam. Kincsemebereket. - Azok a fajták, akik még álarcok mögött szemlélik a világot, de bennük van a lendület és az erő a kiteljesedésre.

Élmény lesz figyelni a fejlődésüket és a sajátomat is kiteljesíteni, amennyire csak lehet. Máris megnyíltak ablakok a fejemben, amiket eddig tudatosan vagy talán véletlenül becsuktam. Van mögöttük sok minden. Párkány (ahol voltunk) ezért is szimbolikus. "Végig a párkányon ültem."

Volt egy feladat, aminek a megoldása elég sok nehézséget okozott a csapatunknak. Kalapokat kellett készítenünk- egyéni inspirációk és tervek alapján. A mi csoportunk drótozott. Íme az eredmény:

Készült egy kis blog is hozzá, ami a koncepció része volt. Kellett ITT mindent csinálni: arculatot, marketing-terveket, fotókat....stb. A csapatmunka érdekes, de annál tanulságosabb volt.

Hazaérve viszont Gréta és az Ő minden öröme fogadott!
Ez a legcsodálatosabb!!!

Isten áldjon!

2011-09-01T05:11:00.000-07:00

Ezen én annyira meglepődtem.... Egyszer csak Gréta elkezdett így elköszönni tőlünk. Apa elment otthonról: "- Isten áldjon!" - jött a búcsú. Nem tőlünk tanulta, oviból. Aztán ma ismét volt egy: "Isten áldjon!"
Elbúcsúztunk a régi ovinktól és ma már az újban töltöttünk egy fél napot. Szuper volt! Tele vagyunk szép reményekkel, sok tervvel és ötlettel. Izgalmas lesz az ovis év is, mert most már több dolgot is fog egyszerre tanulni mellette. Külön érdekes, hogy vegyes korcsoportú a Fülemüle csoport, így tanulhat a nagyoktól és segíthet a kicsiknek. Nekem egyenlőre ez nagyon teszik, annak ellenére, hogy régen ettől a felállástól tartottam egy kicsit.
Ebéd után még visszamentünk elbúcsúzni a régi óvónéninktől, Anikótól és dadusunktól, Andi nénitől. Köszönünk mindent!

Gréta jele gomba volt, így stílszerűen Anikó gombás táskát hordozhat magával, míg a foltvarrást igencsak szerető Andi néni, egy csodás-mintás szütyőkét.

:-D

2011-08-28T14:05:00.000-07:00

Már nagyon izgatott vagyok- nemsokára belép az életünkbe egy-két izgalom: sulizni fogunk mind... Engem ez nagy várakozással tölt meg most. Bízom benne, hogy az új időbeosztás és rendszer nem fog kifogni rajtam sem és a családon sem. Tuti nehéz lesz mindent összeegyeztetni, de én bizakodó vagyok.

Volt egy válogatásom az Etsy-n a minap, erre ma megtaláltam ezt a számot... Kicsit összeértek körülöttem az érzések.

A házak és azok romantikája

2011-08-24T09:37:00.000-07:00

Franciaországban, Párizsba menet (az autópályáról) szemléltem a házakat. Olyan aranyos hangulata volt a kisebb városoknak. Egyszerű házak, egyszerű színekkel és ablakokkal. Semmi cicó. Ezen azért meglepődtem. Gondoltam telezsaluzott és virágokkal sűrűn díszítettek lesznek, de nem.
Viszont így a formák és az egységek jobban kiemelődtek. Ez nagyon tetszett.
Ugyanakkor egész úton azon gondolkodtam, hogy miképp fogom bírni a várost- hiszen mi egy nagyon csendes helyen lakunk, nyugiban. Ez a meccs azt hiszem sokáig fog még bennem játszódni, de azt tudom, hogy mind a városok díszes házai, mind a falvak kicsiny házikóit szeretem. Az a lényeg, hogy ne legyen lapos-tetős! :-D
Ezen gondolatsorok inspirálták először a rajzokat, majd a nyakláncokat. Hiszen, miért ne vegyük a várost a nyakunkba?

A világ a dolgozónkban!

2011-08-23T05:54:00.000-07:00

Már korábban írtam a dolgozónk átrendeződéséről és annak feldíszítéséről. Azóta elég sok dolog történt a családban, többek között szükség lett egy új ágyra, ami nem fért be a régi helyére, így fe kellett adnunk a kis dolgozószobánkat. De! A polc, ami a helység legrosszabb pontja volt még kapott egy kedves függönyt.
Térképeset! Aki régóta olvas, az már tudja, hogy milyen terveink és vágyaink vannak.... Na ez egy kis ösztönzés. Kellően bájos és aranyos ez az anyag, ami Japánból származik- szóval a minőség sem elhanyagolható.

Mégis átrendeződtünk, és most ezt a polcot térelválasztónak használjuk (egyenlőre!!!), így pont este néz velem szembe ez a függöny. Csodás álmok!

A leírását a Csináld+ oldalán megtalálhatjátok!

Ködös és romantikus

2011-08-15T07:32:00.000-07:00

Na ilyen volt nekem Párizs! Tehát az onnan hozott anyagoknak is ezt kell tükröznie, nem?
Mivel már nagyon nem bírtam a varrás nélküliséget, ezért iziben nekiláttam és elkészítettem egy kis szettet:

Paris II.

2011-08-12T06:47:00.000-07:00

Valahol ott hagytam abba, hogy szereztem anyagokat, méghozzá szépeket.
És itt őszintén be kell vallanom, hogy az első 3-4 nap elég rossz volt. Annak ellenére, hogy láttunk pár látványosságot, nem örültünk. Gréta hisztis volt nagyon- ami érthető ebben a nagy és csöppet sem gyerekbarát városban. A környéken nincs játszótér, játszóház, békés fagyizó (kevés emberrel) vagy étterem, ahol legalább egy kis pad lenne. De ez nem csak a látványos dolgokkal van így: az emberek semmibe veszik a gyerekeket, sőt, ha úgy tartja kedvük: fellökik őket, véletlenül beléjük rúgnak. A cigikről már nem is beszélek. Ez nagyon elszomorított.
Majd rájöttünk, hogy határozottabbnak és keményebbnek kell lennünk a siker érdekében, így a negyedik napon eljutottunk Napóleon sírjához, a hadtörténeti múzeumba, és az Eiffel- toronyhoz. Útközben egy csodálatos pékségre bukkantunk, ahol a hangulat is és a finom sütik is teljesen elvarázsoltak.

Csak hoz!!! És a Louvre-t is megnéztük- kívülről. Csakúgy, mint a Textilmúzeumot. Igazából mi voltunk a buták: nem mertük előre lefoglalni a jegyeket (kisgyerekkel ez talán érthető...) így maradt a sorban állás lehetősége, augusztusban, a legnagyobb tömegben.
Az Eiffel-toronynál még bátrak voltunk, vártunk 45 percet és még csak a sor 4-edét tettük meg, majd, amikor megláttuk közelebb érve, hogy csak a második szintig lehet felmenni: eldurrantunk. Otthagytuk a sort. Pápá nagy élmény, pápá Eiffel-torony.

Ellenben az egyik sarkánál volt egy nagyon szép körhinta. Evvel Gréta is ki lett engesztelve- merthogy ő bánta legjobban, hogy nem mentünk fel.

Utána még megnéztük a Diadalívet a Champs Elysée-n és eső miatt mentünk is haza. Mindent egybe vetve ez volt a legszebb és leghosszabb napunk.
Másnap jött volna a Louvre. Ott olyan hosszú volt a sor, hogy kb. 20 perc keresés után jöttünk rá, hogy hol a vége. Már az elején sejtettük, hogy nem nézzük meg, de én nem is bánom. Majd máskor, amikor lesz egy egész szabadnapom rá.

Ellenben a Textilmúzeumnál meglepődtem: ott is nagy- hosszú-tömött sor állt. :( Nem néztem meg! De a könyvesboltját igen. Sajnos apa olyat mondott, amilyet előtte még soha: ami tetszik- így egy fél bőröndnyi szakkönyvet szedtem össze magamnak. Délután megnéztük a gyerekeknek kitalált Gyerekek városát. Igaz már épp készültek bezárni, de a park nagyon szuper volt. Az egész egy nagyon irigylésre méltó koncepció és kivitelezés. Gyerekszemmel nézve maga a tökéletes játék-tér, felnőttként pedig egy látványos és üde színfoltja Párizsnak. Koncertek, vidámpark és sok program várja az ideérkező gyerekeket.
Hétfőn következett a szuper gyereknap: Elmentünk Disneyland-be.
Nekem még reggel semmi kedvem nem volt hozzá: esett az eső, hideg volt.....De ahogy a kapuba értünk máris minden megváltozott. Ott újra gyerekenk érezheti magát az ember, és ez egy szuper érzés! Pláne, ha a gyerek is ugyanilyen lelkes, vagy még lelkesebb! :D

Csipkerózsika kastélya volt az álom, de nekünk a legjobban a kalózok birodalma és Pinokkió háza tetszett. Gréta a felvonuláson egy pillanatra táncolhatott Belle-lel, és találkozott Hamupipőkével. Láttuk Aranyhajat és Nyálas Eugént (ezeken én konkrétan röhögtem), de beteljesült a legnagyobb álma is: Ott volt Pán Péter, Hook kapitá ny és Wendy!

Kegyetlen drága ha azt vesszük, hogy nem sok dologra tud az ember felülni a sorok miatt, de megéri, hiszen az erre fogékony gyerekek álmai igenis teljesülnek. Szóval nekünk megérte!
A nagy örömködés miatt még ráhúztunk +1 napot: Én aznap egyedül járkáltam egy kicsit, és nekem is teljesült a legnagyobb álmom: elmehettem a Shakespeare könyvesboltba egyedül. Na az volt a legkedvesebb élmény: létezik olyan könyvesbolt, ami pont olyan, mint az álmaimban szereplő könyvtár, ahova csak beül az ember: mindenhol régi könyvek, azzal a jellegzetes illattal, kellemes fények és zongora. Hú, de jó volt. Utána egy kis borászkodás, esti Notre Dame, utcai zenészek és panini. Így lett kerek a világ!

Még több képet a képre kattintva láthattok, bár elég nehéz volt a válogatás az 1300 kép közül...

Paris

2011-08-05T10:23:00.000-07:00

... Amiből egyenlőre nem sokat élvezünk a kisbékánk miatt, de amit eddig láttunk az is sokkal több, mint amit reméltem.

Az út:

Kicsit kalandosan, eltévedve, majd megtalálva eltöltöttünk egy elég gyors éjszakát Ausztriában. Majd mentünk is hamar tovább unokatestvéremhez: Fischerbachba. Eleve a környék, a Fekete-erdő vidéke nagyon szép, de maga a lovarda is, ahol Ő dolgozik. Nagy öröm volt a lovakkal, főleg, hogy most nem csak az a:"odamegyünk, felülünk a lóra és picit vigyorgunk "- helyzet volt. Grétával takarítottunk egy kicsit, vezettünk gyerekautót és bizony még azt is megnéztük, hogy hogyan patkol a kovács. Még patkót is kaptunk. Picit. Pónikra valót.
Ebben az óriási nyugiban nagyon jól éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom és kellemes pihenés.

Majd mentünk tovább Párizsba.
Szerencsések vagyunk, hogy ismerősnél lekhetunk, mert amúgy biztos sokat szenvednénk. Gyakran esik az eső, olykor erős viharok vannak.
Az utazás követő napon megnéztük a Notre Dame-ot, amit az egyik ablakból látunk is egy kicsit. Csak azért nem nagyon, mert a kilátásba bezavar Párizs egyik legrégebbi temploma.
A lakás másik oldala a Pompidou központra és a Sacré coeur-re néz. Elég érdekes- minden olyan közelinek hat, de mégis elég messze vannak. Így teljesült a vágyam: Párizsban olyan helyen lakunk, ahol sok tetőt láthatunk. Imádom!!!

A Notre Dame után megnéztük a Pompidou központot is Grétával, és nagyon élveztük. annak ellenére, hogy én alapvetően nem igazán szeretem a modern művészetet. Lehet, hogy most elég jól fogtuk ki a kiállításokat: Gyerekkiállítás, ahol üvegből készült hercegnő-ékszereket lehetett megnézni- Gréta repkedett örömében tőle!
Az indiai kiállítás, ami most nagy szám, nekem nem tetszett- már sok volt a modern godolatokból.
Ellnben a 1901-1960 közötti kiállítás mindent vitt. A színek, a formák, az anyagok, a textúrák- minden nagyon egyben volt.

Másnapra terveztük a La Fayette bevásárlóközpontot, ami egy csodálatos épület, a kupolája és a felső emeletek ragyogóak. Utána elmentünk a Sacré coeur-höz, a Monremartrera.
Hát őszintén megvallva borzalmas nagyot csalódtam. Aki látta az amélie-t, annak van egy elképzelése, hogy milyen is lehet ott.... Na, az csak egy film. A valóságban az egész felfelé vezető utat ellepik a fekete menekültekből lett árusok, akik bóvli ócskaságokat akarnak mindenképpen rásózni a túristákra. Lehet kapni csomózott karkötőt, 10 féle színebn Eiffel-torony kulcstartót (5 darabot egy 10-esért...) és rengeteg más hülyeséget. Maga a bazilika viszont meglepett. Elég érdekes módon készültek a rózsaablakok és a festmények is sokatmondóak. Fényképezni persze tilos- csak én nem vettem észre a táblát (majdnem el is kobozták a gépem, de szerencsére csak a képeket töröltették le.... )
Lefelé menet, a nagy essőben elértük aznapi legfőbb célunkat: a TEXTILNEGYEDET!!!
Nem egy nagy bolt, vagy ház..... Egy egész negyed! Utcák, sok ház, rengeteg hatalmas több emeletes bolt. Na, el lehet képzelni a helyzetet. Gyerek alig áll a lábán a fáradtságtól, apa ideges, anya nyála csorog. ...
Kaptam egy egész napot, hogy visszamenjek és kiélvezzem Párizs "előnyeit". Ma megtettem és éltem vele.
A tapasztalat a következő:
Az árak nagyon változóak és meglepőek. Lehet kapni csodás anyagokat negyed olyan drágán, mint otthon, de ami otthon 40 ezer/ méter az még akkor is drága, ha itt csak 15 ezer.
A ruházati és dekor anyagok kb. olyan árban vannak, mint otthon, de elképesztően nagy a választék.
A kiegészítők eszméletlenül drágák. Ha csak azt vesszük, hogy egy sima 1 centis gomb 80 cent és egy 18-as zippzár 1.25. (338 ft).
Ellenben van Párizsbn olyan bőven, ami otthon még nincs. Sok szépséget vettem is.... Naná.
Viszont nem tudom, hogy meg tudnám-e szokni azt a sokféle embert, akik színesítik Párizst. Talán még túl magyar vagyok... Van min dolgozni.

Valami megrázódott....

2011-07-24T06:03:00.000-07:00

Ez a hét borzasztóan nehéz volt. A férjem távollétében, kettesben a beteg kisasszonykával sosem pihentető, ámbár annál szórakoztatóbb. És ez így is volt egészen péntekig.
Akkor megláttam, hogy egy ember egyszerűen szánt-szándékkal megölt 92 embert, másik 97-et pedig megsebesített. Akármilyen célból tette, akármit képviselt a tettével, és akármi ellen küzdött, pont olyan lett, mint az az ideológia, ami ellen harcolt. Szokták írni, hogy a merénylők legtöbbje öngyilkos lesz: evvel áldozva fel magát a célért, melyet olyan nemesnek tart, de ez az ember most csak egy cellában ül és várja, milyen büntetést szab majd ki rá egy bíróság.
Szombati hír: Amy, a csodatorkú vagány csaj túladagolta magát. ... ... ... Tudta mi lesz belőle, mégis évek óta folytatta ezt az életet. Hát, ami azt illeti nem is tudom mit gondoljak. ...
Ha neki is elege volt az életből, igazságtalanságokból, kudarcokból, akkor azt kell mondjam, még mindig jobbat tett a világnak, mint az a tanult fiatalember, aki megölt Norvégiában 92 ártatlant.
Vasárnap hajnal 2-kor Sms: férjem New Yorkban ragadt géphiba miatt- nem szállhatnak ki a gépből 40 C-van és szerelik alattuk a gépet. 1 órán át reménykedtem, hogy valami csoda történik és vagy leszállítják őket, vagy kiderül, hogy az egész csak egy vicc és kinyitja a bejárati ajtót, hazaér. 3-kor írt megint: átszálltak egy másik gépre, aminek a kerekeivel voltak gondok- maradnak New York-ban. Reggel 7-kor már azt mondta, hogy csak másnap jönnek egy Frankfurtba jövő géppel. És még mindig görcsben van a gyomrom...

Bazi szar éjszakánk volt: Ez a rengeteg negatív hír tényleg kicsinálja az embert.

Ja! És észrevettétek már, hogy a tv2-n reggelente megy egy kínai oktató mese, ami a nyelvet tanítja? Jó, hogy eddig nem tévéztünk.... Ezután sem fogunk.

Akció

2011-07-23T03:06:00.000-07:00

Meska boltomban most mindent 30%-kal olcsóbban lehet megvásárolni.

Sziget

2011-07-21T10:03:00.000-07:00

Még most lerendezem magamban, hogy nem megyek idén sem. ...
Tavaly konkrétan szomorú voltam, ugyanis kínzás kategóriába tartozott, ami történt azon az egy héten.
Mi Szentendrén hallgattuk a koncerteket. Igaz nem volt teljesen tiszta, hogy mi van, de tudtuk, hogy éppen ki mennyit késik és mi szól. Pedig mi elég messze lakunk, de igen jó az akusztika.
Aztán a Muse koncertnél már inkább becsuktam az ajtót, ugyanis elég ideges voltam, hogy nem lehetek ott. :(
Azóta is bánom! (Én nem vagyok az "elmegyek egyedül a koncertre" típus.)

És az idei felhozatal is elég jó. Legalábbis nekem. És akkor ha van valakinek egy kis ideje, nyugodtan élvezze végig a kedvenceket. Most én is csak így teszem.... Ugyanis az első kedvenc napon, 10-én, még nagyon nem leszünk a közelben sem. Milyen szerencse. Legalább nem itthon rágom a párna sarkát mérgemben. :/
:D

10: A legjobb nap, amikor még itthon sem leszünk:

És a mostani kedvenc:

11:
Őket tavaly is nagyon meg szerettem volna lesni:

12:

13:

De még mindig nem tartunk ott, hogy vennék hetijegyet....!

Lumbágó

2011-07-20T12:30:00.000-07:00

Nem akarok én panaszkodni, mert nem vagyok "rosszul". Annyi történt csak, hogy 2 hete felálltam a székről és kész volt a baj. Saját makacsságommal először nem hívtam orvost, csak egy kicsit furán jártam (...mint egy idős hajlott néni), aztán estére már olyan nagyon nem volt jó, hogy csak kijött az ügyelet. 4 azaz négy darab szurit kaptam illetlen helyre, és avval a jó tanáccsal hagyott itthon a doki, hogy most ha lehet 1 hétig ne nagyon mozogjak. (Apa Amerikában, Gréta itthon szünetel fülgyulladással...)
Aha! Na ez az, ami nekem nem megy és nem is ismerek olyan embert, aki ezt meg tudja tenni. Igaz kíméletesebb voltam magammal (tényleg nem nagyon dolgoztam, nem vettem fel a Grétát...stb.) de nem lett jobb.
Mivel 1 hét múlva megyünk Párizsba, ezért gyorsan keresgélni kezdtem és rá is találtam egy kíméletes csontkovácsra.
Ma jártam nála.
És az az igazság, hogy most 10 évvel fiatalabban érzem magam és megint tudnék falat mászni (legalábbis most ezt gondolom...)

És most jöjjön a tanulság:

Varrok (ülés, előrehajlás-izom nélkül, fej lehajtás kényszeresen)- rossz pont
Gépezek (Ülés- rossz tartás)- rossz pont
Keveset mozgok (hááááát..... jaaaaa, bár épp mostanában az új bringámat is hajtottam és lovagolni is járunk.)- rossz pont

Hogy mit is kéne csinálni?
Szambázni, jógázni és lovagolni! OKÉÉÉÉ :D Én benne vagyok.
Méghozzá úgy, hogy a teljesen eldeformálódott vázrendszeremet, most lazának és könnyűnek érzem, miután minden roppant egy nagyot- és komolyan mondom végig röhögtem, és nem fájt!
Így szép az élet! :-)

A varrógép ruhája

2011-07-20T07:28:00.001-07:00

Régebben utaltam már rá, hogy átalakul a dolgozónk! És akkor most itt egy kis csemege azoknak, akik legalább olyan "sokat" varrnak, mint én.
A lényeg: nálunk most ez a tengerész stílus kezd eluralkodni: szépen, lassan de biztosan.
A takaróról: az a nagyon jó egy olyan varrógépben, mint az enyém, hogy egy párhuzamos oldala sincs..... Így ez egy kicsit macerás, de én úgy voltam vele, hogy pont az ilyen kacifántos esetekben a legegyszerűbb megoldás a legjobb.
Nagyon aranyos és praktikus lett- én nagyon megkedveltem. És ha tetszik, akkor a leírás alapján csináljátok+, és ebben az a legjobb, hogy mindenki a saját képére, lakására formálhatja. :)

Gréta kedvenc

2011-07-19T02:38:00.000-07:00

Na az azért egyértelmű volt eddig is, hogy a Gréta korához illő dalokat nem akar hallgatni. Egyedül a maszkabál tetszett neki, ami nagyon sokat hallgattuk, de már azt is megunta 2 éve...
Múltkor Férjecském elvitte a Micimackóra- moziba. Én nem voltam velük, de hallomásból tudom, hogy 15 perc után az én gyerekem nagyon kikívánkozott. Azt mondta: gyerekeknek való..... :O- és eljöttek.
Hozzátartozik a történethez, hogy Gréta mostanában angolt tanul, meséből, dalokból, képeskönyvekből.
Erre tegnap mosogatás közben hallottam, hogy énekel. Konkrétan énekelt és értettem is, amit énekelt:

Kérdés

2011-07-18T13:55:00.000-07:00

Hogy a túróban lehet az új sablon html-ben valamit szerkeszteni? Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy hogyan lehetne a fejlécemet lecserélni. Szerencsétlen már ott van egy jó ideje, szívesen lecserélném, de nem találom az új kódban a linkjét..... Így most tanácstalan vagyok..... Please HELP!!!!
Nem szeretném lecserélni az egész blog alapot, így csak az az egy képlevétel érdekelne....

Csináld+

2011-07-14T06:13:00.000-07:00

Egy kedves évfolyamtársam szerkeszti a Csináld+ oldalt. Már régebben megkért, hogy csatlakozzak és én is osszak meg jó kis ötleteket. Az elején nem gondoltam, hogy olyan "jó" ötleteim lennének, de a nyári "azonnal kell ruha a gyereknek, mert megsül" időszak mindig inspirál. (LÁnyos anyuka vagyok, ha másból nem is látszik eléggé, ebből tuti...) Szóval pakolászás közben akadtam erre a régi valahonnan kapott ingre, amit csak az anyaga miatt tartottam meg.
Azt hiszem jól tettem. Ilyen lett a végeredmény:

Aki gondolja: CS INÁLJA+

Ebből:

Anyagcsomagok

2011-07-08T04:47:00.000-07:00

Ismét felkerült egy pár csomag az Alkotók boltjába.

Vannak kisebbek (1 tárgyhoz kellő dolgok), de nagyobbak is.

Még...

2011-07-07T14:18:00.000-07:00

..egy kis zenézés, mert ez annyira szép, hogy kell, hogy itt is megosszam. De! Nekem 3 verziója van meg. Melyik a jobb? Mert nekem mind nagyon tetszik és az az igazság, hogy szerintem a csajok élőben sokkal jobbak, mint stúdióban. Vagy nagyon elvetemült vagyok?

:/

2011-07-07T02:56:00.000-07:00

Most nem fogok egy darabig varrni. Marad a zenehallgatás.

Alkotóknak

2011-07-06T05:49:00.000-07:00

Nálam itthon egyre nagyobb a készülés a suliba, úgyhogy elkezdem szortírozni a még megmaradt anyagokat is. Ha van kedvetek csemegézni belőlük, akkor az alkotók boltjában megtaláljátok őket! Katt a képre!

Levendulás muffin

2011-07-05T09:16:00.000-07:00

Én ugyan nem vagyok egy nagy cukrász- akár már azt is lehetne mondani, hogy nem tudok sütni, de azért van egy dolog, ami általában nagyon finomra szokott sikeredni. Volt egy könyves csokis alapreceptem, amit itt-ott kicsit megváltoztattam. Csak a tökéletesség kedvéért.... Na abból nálunk heti 1-2 tepsi elfogy. Most ismét változtattam rajta egy kicsit. Méghozzá ennek is története van.
Csillával voltunk Budapesten sétálgatni, amikor egyszer csak feldobta az ötletet, hogy menjünk el a legjobb fagyizóba. (...én nem szeretem a fagyit különösebben...) Kértem a megszokott csoki- meggy variációt, ahogy szoktam, de figyelmeztetett Csilla: érdemes lenne újat kipróbálnom, mivel ez nem szokványos fagyi. Hallgatnom kellett volna rá! :P
Következő alkalommal már bátrabb voltam, de még mindig nem eléggé: így történt, hogy a két adag fagyi helyett 4-et ettem és a második levendula és fahéj volt!!! Na ez verhetetlen!
Azóta rajongója vagyok a levendula ízének, nemcsak illatának.
Így ma megszületett az első levendulás-fahéjas-csokis muffin!
És nagyon finom!

Recept:

Szárazak:
25 dkg finomliszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1 tk sütőpor
100 g étcsoki
1 tk fahéj

Többi:
1 tojás
12.5 dkg levendulás cukor (egy csokor levendula virágát összekevertem 30 dkg cukorral, 2-3 napig hagyom állni)
1 joghurt
1 csomag vaníliás cukor
5 ek olaj és vaj a formák kikenéséhez
Pár kis virág maradék a tetejükre, díszítésnek

Szárazakat összekeverem, majd a nedveseket is jól kikeverem. Aztán mehet az egész egye.
Előmelegített sütőben hőlégkeverés mellett 160 C-on sütöm 25-27 percig. És kész.

Pasztell rózsacsokrot minden romantikus ember nyakába!

2011-06-29T01:54:00.000-07:00

Csingiling nagyon kedves mostanában. Kedves dolgokat tanít Grétának. Vagy rajzolnak, vagy varrnak és fűznek. Ez utóbbi most elég kedves lett. Mit gondoltok?

És a zene:

A nyár és a sugarak itthon

2011-06-29T01:27:00.001-07:00

Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha Gréta itthon lesz a nyári szünet alatt, de alaptalanul- úgy látszik. Ha épp nem a babáit tisztogatja és olvasgat, akkor bizony beöltözik. Van, hogy a mi cipőinket veszi fel, és van, hogy megtalálja a jelmezeit és mindet egyszerre ölt magára. Na az a legmókásabb szerintem. :D
Most éppen szivárvány-tündér-balerina virágkisasszony.

Csingiling járt nálunk

2011-06-27T15:10:00.000-07:00

Az a jó ebben a kis tündérben, hogy folyton valamin a fejét járatja. Ha kell akkor épp kicsi gyerek kezeket tanít erre-arra.

Most épp egy csoportmunkával készült nyaklánc van itt pasztell színekben, romantikusan:

És Agnes Obel, aki teljesen elvarázsolt... Mostanában sok zenét hallgatok tőle.

Visegrád

2011-06-25T13:11:00.000-07:00

Nagy kedvenc. Gondolom, nem csak nekem. És ma voltunk vacsorázni lovaglás, Lajos- forrás látogatás után. Jó kis vacsorát fogyasztottunk el a Reneszánsz étteremben. Gréta a csodás helyen kellően eleven módon viselkedett, de mi sokat vigyorogtunk.

És estére megint egy kis zene:

Jókedv

2011-06-24T13:53:00.000-07:00

A mai válogatás és egy kis hozzávaló: (A legtöbb dolgot a válogatásból lazán be lehet szerezni itthon...)

És a zene:

A fellélegzés

2011-06-17T22:46:00.000-07:00

Megtörtént a felvételi, és felvettek, így szeptembertől jön a tanulás.

Izgatott vagyok, mert nagyon várom. Az elmúlt héten csak evvel voltam elfoglalva, készítettem ruhákat is, bár nem vagyok teljesen elégedett. .... Talán épp ezért kell még tanulni...

Meglepődtem, mert én teljesen abban a hitben voltam, hogy a varrás-tudásomra, a régi dolgaimra kíváncsiak, amire esetlegesen lehet alapozni valami mélyebb szintű technológiai tudást. De nem. És akármennyire próbálkozhattam volna többet varrni ruhákat, kiegészítőket, látványos cuccokat, nem lett volna jó. Az iskola inkább a művészeti készségekre, a vizuális kommunikációra kíváncsi:hányféle képpen és milyen módon tudom magam kifejezni, hogy a látvány, az érzés változatos legyen. Na erre nem voltam felkészülve: én nem vittem kollázsokat, quilteket. Azt hittem a varrás érdekli őket. Na ezért lett az, hogy az első évfolyamot is meg kell csinálnom és nincs elengedve. Nem baj. Én ennek örülök, és az én olvasatomban így könnyebb is lesz az utunk. Az első év arról fog szólni, hogy tágíthatom a művészeti határaimat, ami szerintem nagyon hasznos. Ugyanakkor én már nem vagyok 20 éves- nálam számít, hogy hány évet töltök el még iskolában. Furcsán hangzik, hogy 31 évesen leszek diplomás... Vagy nem?

Mindenesetre az elmúlt hetek készülődése és a ruhakészítés ismét új és jó élményekkel gazdagított. Szerintem mostanában sok ruhát fogok varrni. (Persze a megrendelt takarók és falvédők is készülnek. :D)

A szoba, ami háló, nappali, dolgozó és játszótér

2011-06-01T02:15:00.000-07:00

Ez így egyben.... És nekem ebből nagyon elegem lett. Nem is nagy (mert ha mondjuk 70 nm lenne, akkor esetleg el lehetne viselni, de csak 25-28....) ráadásul az egyik fal végig ablak.
És volt a sarokban a mi ágyunk, amin szerettünk volna pihenni, meg volt a két asztalunk, ami a munkához kell, a kanapé és persze a tárolandó dolgok- rengeteg könyv..... és ez, meg az, meg amaz.
(Ha vendég jött, akkor inkább egyből a teraszra vezettem, vagy maradtunk a felújított konyhában. De semmiképpen ne üljön a kanapéra, mert ott oltári rendetlennek tűnik minden. )
A másik szoba Grétáé. Az csak az a kis elbújós helység, amit az én lányom nem is használ, mert inkább érdekli, hogy mi mit csinálunk, minthogy egyedül játszon egy fél órát.
Aztán megérkezett az újabb igény: suliba fogunk járni mind a ketten és dolgozunk is.... Ráadásul az én hangérzékeny férjem szeretne egy új hangfalat.... :O És itt betelt a pohár. Hova is?
Így jött egy csalfa gondolat és Gréta szobájából lett egy háló, ahol egy súlyos elvet feladva együtt alszunk (ez nekem az elején konkrétan fájt és az első éjszaka nem is tudtam aludni, mert féltem, ha megmozdulok, akkor felkeltem), de ez most így jó.
A nagyszobában van egy rendes nappali és a hálófülke helyén a dolgozó, ahol kényelmesen elfér a zongora, az asztalok és a tárolók. 1 könyvespolc még kikerült a tárolóba, könyvekkel együtt, mert azok úgysem kellenek, csak a port fogják.
Végeredmény: Játék Grétával munka közben, kényelmes pihenés és új lehetőségek, miközben nem zavarjuk egymást.
ÉÉÉs a kedvencem: tervezgetés: Ugyanis most minden megújul. Lesz falfestés, hangulat és jó illat.
Érdekes lesz a színeket összehozni: rózsaszín, lila, homok és kék. Mindenből a világosabb félék, nehogy komor legyen a lakás. Persze fehérrel!

Képek: internet

És itt vannak az "előtt" képek:

Álomruha

2011-05-25T01:19:00.000-07:00

Alapjában véve nekem mostanság kevés ruha tetszik... Egyszerűen nincsenek olyan vonalak, amik pl. az én alakomra csinosak lennének. Gondolom evvel nem vagyok egyedül.
De! Nemrégiben megláttam a Use új kollekcióját. Nem minden darabja tetszik, de ami igen, az nagyon.

Még egy kis apróság, ami külön kedves számomra: A Gellért-hegyi víztárolónál fotózták, ahol nagyjából minden nap játszottam gyerekkoromban. Szép emlékek.

A május munka hangulata

2011-05-24T02:43:00.001-07:00

Most nagyon jól esik dolgozni: szép az idő, kellően meleg van, elképesztő illatok terjengenek (leginkább bodza :D) és ilyen csodás csendéletek vannak az asztalomon:

Mostanság

2011-05-21T13:26:00.000-07:00

Ritkulnak a bejegyzések. Pedig sok dolog újul meg.
Például elkezdtünk erősen sportolni. Ez nálam nagy hiányosság volt az utóbbi pár évben, szépen le is gyengültem. De közelgő születésnapomra kaptam egy szuper bringát a férjemtől. Ez megoldás volt sok kérdésre. Tudunk Grétával kettesben lovagolni járni (és ez is újdonság), kirándulni, ami itt a környéken elég komoly izommunkát igényel. :( Kezd megszokottá válni az izomláz.
És nemrég megvolt az anyák-napi ünnepség is az oviban. A sok kis csöppség hatalmas kitartással mondogatta a versikéket, az én kislányom is. Pedig nem egy verselős típus. Meg is voltam győződve róla, hogy nem tud egyet sem. Míg a többiek mondták a szép anyák-napi versikét Gréta kellően pityergett. Aztán ma délután Apa régi hangfelvételeit hallgattuk (amikor ő még csak 3 éves volt) és egyszerre elkezdett dőni a kislányomból a verselés. Kellően meglepett és el is érzékenyültem.
Aztán felpattantunk a bringára, mentünk István bácsihoz lovagolni. És most már mind a ketten. És ez egy fantasztikus dolog. Örülök, hogy elkezdtük és járhatunk, mert festői környezetben van a lovarda, István bácsi rendkívül kedves és elképesztően olcsó. Gréta viselkedése, mióta járunk, nagyon megváltozott. Beszélget velünk, szerepjátékokra vesz rá (!), fegyelmezett és szófogadó. Igaz vannak még hisztik, de javul.

És munka téren is nagy változás történt. Lett egy új barátom. Ő! A Gombold Újra ! pályázat alatt jöttem rá, hogy ez nekem nagyon kéne, bár már régóta szemezek valami hasonlóval. Most, hogy megvan, néha úgy érzem valami egészen új dimenzióba kerültem, mert simán rajzolni nem tudok vele. Ki kel tapasztalni és rá kell érezni, de ez így van rendjén.
Amúgy a felvételi munkámhoz is szükségem lesz rá. Már megvannak az ötletek és az anyagok hozzá, már csak egy kis idő kell pluszba, hogy el is készüljenek. Úgy elöljáróban: romantikus, könnyű és selyem. Abból ugyanis sosem elég. :D

Újragombolva

2011-05-09T01:44:00.000-07:00

Tegnap volt a Gombold újra!- divat a magyar pályázat divatbemutatója, a kormányzat által szervezett nagy esemény.
A közel 100 millióból szervezett rendezvényen fiatal divattervezők műveit csodálhatta meg a szerencsés közönség- aki bejutott. Aki nem jutott be, az kint kivetítőn követhette a történéseket.
Nekem ugyan más elfoglaltságom volt, de azért figyeltem.
Az első fordulóba nagyon érdekes és látványos művek jutottak be. Van egy jó pár, amit magam is simán elfogadnék:

Képek a Fashionfave facebook oldaláról!

A pályázat nyertese pedig a Mome-n végzett Gyöngyösi Renáta lett, akinek a munkáit Prágában a Folklore is alive!- kiállításon is bemutatták.

És a koncepció: A kormányzat támogatja a kreatív embereket, segíti őket egy nagy eseménnyel, divatbemutatóval, bemutatkozási lehetőséggel, pénzzel, utazással, avval a reménnyel, hogy itthon maradnak a tervezők és nem mennek külföldre.
Állítólag a magyar tervezők legtöbbje külföldön híresebb, mint itthon. ... hm ....
Erre sokan azt mondanák, hogy hát milyen pénzmotiváltak és nem hazafik.
Hát én ezen annyira nem lepődök meg. Nem is gondolnám, hogy rosszul teszik.
Vegyük csak sorra a az érveiket:

Olcsóbban szerzik be az anyagokat: nem kérdés, hogy itthon nincs textilipar. Sok helyen nincs- kicsi a világ Kínához képest.
Elfogadják a más szemléletmódot: itthon egyáltalán nem. Mindenki azt veszi, ami a másiknak is tetszik. (c und a- ból 40 üzlet van itthon és megannyi h&m, zara, mango és a társaik....)
Technológia felkészültség: nagy hiány van itthon a technológia felszereltségből. Ami van, ugyan nagyon jó minőségű, de régi, javarészt elavult.
Az igényességre való törekvés: Azt hiszem ez itthon elég nagy probléma. Valahol az oktatásban kezdődik a gyökere. Legtöbben megelégszenek avval, amit látnak, nem törekednek az igazán igényes és művészi minőségre. Ennek persze a fentebb említett összes ok alapja lehet.
És a fizetőképesség: Azt hiszem ez nem szorul túl sok magyarázatra. Az átlag magyar nem évente cseréli le a ruhatárát... Sőt! És igazuk is van. Amíg nincs megoldva rezsi kifizetésének kérdése, vagy a normális étkezés.

Szóval véleményem szerint aranyos a kezdeményezés, de végül is én nem fűzök nagyobb reményeket hozzá. Nem hiszem, hogy a több tízezer (!) munkanélküli, vagy kényszervállalkozó varrónő, cipőkészítő vagy szabász munkát talál ezek után. Nem gondolnám, hogy olyan nagy teret kapnak ezek után a "kreatívok".

És a kreativitáshoz hozzátennék még egy gondolatot:
A kreatív ember itthon azt jelenti, hogy mivel nincs selyme és csodás brokátja, ezért celofánból és műanyag palackból kénytelen dolgozni.
És mi lenne, ha ezeket lehetne itthon kapni, netán készíteni???

És ezt a véleményt egy az egyben tudom osztani.

Május... elkezdődött

2011-05-05T13:08:00.000-07:00

Ez a legszebb hónap! És a hétvége gyönyörű lesz: Anyukám születésnapját ünnepeljük. És én már nagyon készülök.

A cukiságok

2011-05-03T04:11:00.001-07:00

És akkor már készülnek is a nyakláncok, amikre olyan sokat vártam. Szép lassan, de mind meglesz. :D
Meskán megtalálhatóak...

A Gomb, meg a magyar

2011-04-28T12:40:00.000-07:00

Most pótlom azt, amire már utaltam korábban. Kellően nagy munkában voltam februárban- márciusban. Készültem a Gombold újra! Divat a magyar - pályázatra.
Én elég kishitű ember vagyok. Mivel ez egy nagyon is nyilvános pályázat, ezért eleve úgy mentem neki, hogy ebből nem lesz semmi, de már csak a cím miatt is meg kell próbálnom. És éppen volt kedvem is, inspirációm is és még buzdítottak is. Szóval elkezdtem rajzolgatni. Végére terveztem 3 öltözetet és egy kiegészítőt. Nem sok mindenkinek mutattam meg, csak pár barátomnak és a férjemnek. És bizony nemsokkal később az egyik barátomnak nagyon megtetszett, és jelezte, hogy ő bizony vevő az egyik öltözetre.
Ekkor már azt kezdtem hinni, hogy van némi esély arra, hogy a második körbe jussak. (Csak a második kör volt a célom- hogy megvalósíthassam a ruhákat. A bemutató és a díjak már kevésbé vonzottak- ennek is van oka...)
Elég szigorú volt a pályázat, elég komoly instrukciókat adtak meg a kiírásban. Be kellett szerezni anyagmintákat (ez volt a legizgalmasabb az egészben: nincs, van? létezik, vagy nem?) Bementem az egyik legjobban felszerelt anyagüzletbe és kértem az eladótól az anyagokat, mire közölte, hogy ezek milyen kelendőek... Kiderült, hogy előttem pár órával volt ott két lány, akik ugyanúgy a pályázatra keresték ugyanazt az anyagot, amit én. (Pedig próbáltam formabontó lenni..... - ennyit az összhangról.) Végül is sikerült eleget tenni a formai dolgoknak , és az utolsó napon bevittem. Akkor mondta a pultban ülő lány, aki fogadta az anyagokat, hogy csak nála van 100 pályázat, és még nem volt a postán, de úgy tudja, hogy több, mint 400 alkotó kedvű fiatal jelentkezett.
.... Köztük én. ...
Következő héten felborult a családunk élete, így megkönnyebbültem, amikor jött a válasz: "a szakmai zsűri nem tartotta a terveket kivitelezésre érdemesnek."
Tényleg megkönnyebbültem. Főleg, amikor megtudtam, hogy milyen alkotók jelentkeztek még.

Aztán pár héttel később, amikor már lecsengtek a problémák körülöttünk, elővettem a mintákhoz vásárolt anyagokat és elkezdtem varrogatni belőlük. Így lett a legutóbbi neszi.
Na így voltam én is Gombolós.

És ma megint megnyugodtam. Létezik olyan szél, amire még akkor sem szeretnék felülni, ha az a legszebb módon repít el az egekig.

(És így a végére egy kis technikai dolog: a világ legjobb találmánya ez.... Most már tudom. A szkennelés ugyanis baromi trutyi bír lenni, a fényképezés meg rizikós)
Ez a kép egy vázlat volt:

Ezeket magamnak....

2011-04-26T13:44:00.000-07:00

elmentem, mert ezeket egyszer szívesen felvenném..... :S
Kezd elhatalmasodni ez a furcsa cipőmániám. Ez ragadós? És meddig tart?

Mostani kedvencek

2011-04-26T02:24:00.000-07:00

Tavasz, szél, kissé visszafogott hangulat:

Nyuszi fekszik a fűben

2011-04-25T22:56:00.000-07:00

Ismét megtartottuk a húsvéti tojás szedést a barátokkal. Ez az év fénypontja. Elképesztő murisak a gyerekek miközben a fűben keresgetik a kincseket. Aztán egyszer csak én is találtam kincseket:

...és nagyon kibabrált velünk az idő. Pont akkor lesz rossz idő, amikor 3 napos munkával rendbe tesszük a teraszt (virágládákban földcsere, bútorok csiszolása, kezelése, rácsok festése), mert várjuk a vendégeket. Végül csak a lakásból tudtuk megmutatni, hogy milyen színes is lett. :/

:-)

2011-04-23T23:41:00.000-07:00

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok!
...azaz sok locsolót, sok finomságot és nagy kirándulásokat ebben a szép időben!

Sok minden...

2011-04-22T23:20:00.000-07:00

Ahhoz képes, hogy mennyit írok és mutatok egészen sok mindent készítek , csak valahogy a fényképezés állapotáig nem jutnak el. Viszont tegnap már szemfülesebb voltam. Készült egy kis takaró, egy tündérbabának, aki már nem is olyan kicsi. Ajándék lesz és remélem elnyeri a kisasszony tetszését. :D

Változóban van az életünk mostanság. A családunkból az utóbbi időben mindenki új helyre került. A szüleink, a testvéreink, Gréta összes unokatestvére. Egy ideig csak arra figyeltünk, hogy az Ő életük könnyebb legyen, jobban viseljék a változásokat, de kicsit elfelejtettük, hogy ez mit jelent nekünk. Felnőtt létünkre mi is elfáradtunk és nyűgösebbek vagyunk, és bizony Gréta is elég nyugtalan. Ráadásul az oviban is egyre több gondot vélek felfedezni.
Az év eleje óta már a 4. óvónéni fordul meg a csoportban, aminek 34 fő a létszáma. Jelenleg 2 óvónéni van, és az egyik csak májusig van szerződve. Hogy mi lesz később, azt nem tudom, de ennyi gyerek mellett az óvónéniket is megértem, ha túlterheltek. A gyerekek is azok. Mostmár minden napra jut olyan esemény, ami miatt idegesek vagyunk (Gréta kiesett a hintából, másnap a mókuskerék odacsípte a kezét, következő nap a két ügyeletes óvónéni nem tudta megmondani, hogy hol van a gyerek az ovi területén- ráadásul simán rám akartak sózni egy másik gyereket, mondván, hogy a hintán ülő gyerek szerintük a Gréta..... Nem egy 2 évvel idősebb fekete hajú kislány....Dehogy. ) Sorolhatnám a bosszantó és mérgesedő példákat , de elég sok van.
És bizony megváltozott a kislányom. Fél egyedül kimenni a konyhába vagy a fürdőszobába, ha velünk van, akkor nagyon igényli, hogy igazán a közelünkben legyen, és nem játszik. Szerintem ez a leg szembetűnőbb: egyáltalán nem játszik saját játékot, csak és kizárólag velünk. Ha épp mosogatok, vagy takarítok, akkor leül a kanapéra és vár.... Nekem ez ijesztő.
Aztán tegnap reggel bevittük Grétát és az összevont csoportokban egy másik óvónéni vette át. Nálunk szokás, hogy 3-4 alkalommal visszafordulunk és puszikat adunk egymásnak- de ez nem a hiszti, hogy maradjunk, vagy velünk jönne. Ez csak a búcsú. Óvónéni megunta, elkapta a kezét és berángatta a csoportba. Én úgy meglepődtem, hogy szólni sem bírtam, mire az ajtó fel menet utánunk jött és közölte, hogy majd abbahagyja a sírást, nem kell aggódnunk. Én leblokkoltam és nem mondtam semmit..... Pedig kellett volna. Hogy jön ahhoz, hogy így bánjon egy számára idegen kisgyerekkel, az én kislányommal? És most nem tudom mit tegyek- de nem azt érzem, hogy szó nélkül kéne hagynom a dolgot. Másoknál is van ilyen? Normális, hogy egy óvodában ilyen dolgok történnek?

Széllel bélelve

2011-04-14T12:28:00.000-07:00

Ahogy ezt a címet most leírtam, komolyan magamra ismertem. :D
És éppen a szélnek ama furcsa és semmiképpen nem hálás szerepéről szeretnék írni, ami mostanában olyan nagyon jellemző: gyorsan változik, általában idétlen változásokat hoz és hideg.
A mi teraszunk mondjuk különösen hálás a szélnek: legalább átrendeződik.
Múlt héten Grétám észrevett valami furi fényt a teraszajtónál, mire odamentem én bizony elsápadtam. Tűz volt. Méghozzá ijesztő, nagy tűz. Nem nálunk, de még számunkra is félelmetes volt. Az előttünk elterülő nagy mezőség egy része kigyulladt és a hatalmas lángokat nagyon gyorsan repítette a szél. Szerencsére gyorsak voltak a tűzoltók, de így is maradt egy nagy fekete sáv a tótól nem messze.

Gréta azóta fél a tűztől és a széltől. Szóval igazán szerencsés lenne már egy kis szélcsend.

De voltunk ám sétálni is, mielőtt még ez a fújós veszedelem befészkelte magát hozzánk. Olyat láttunk, hogy csuda:

Nem tudom mennyire látszik, de elég érdekes felfedezés volt a pillangó fotózásakor az a síkosbőrű valami. Nem gyík volt, mert azok bizony kisebbek, de nem is veszedelmes kígyó, mert azok meg nagyobbak. Mindenesetre mókás volt észrvenni, úgy, hogy én tényleg csak a pillangóról szerettem volna valami szép képet- legyen mit mutogatni a gyereknek.

A fácán (tőlem 20 méterre), majd nem sokkal később a félperzsa szomszédmacska....

Rózsatakaró

2011-04-11T07:17:00.000-07:00

Ezeknek az anyagoknak története van, de azt egy másik postban mesélem el. Nem érett még meg teljesen a mondanivalóm. Mindenesetre a kezem gyorsabb volt, így lett ez a finom kis neszeszer.

Sok hernyóselyem, egy kis viszkóz és bársony.

Koncert élmény

2011-04-08T23:20:00.000-07:00

Tegnap megesett az, ami már 12 éve nem: koncerten voltam. Méghozzá Myiavi koncerten. Mielőtt még bárki így vagy úgy húzná a száját, mondom: én sem ismertem. Egészen a koncert kezdetéig. A testvéremet kísértem, és az elején még úgy is volt, hogy nem megyek be, csak kint megvárom, de győzött a megérzés: vettem magamnak is jegyet. Semmi kedvem nem volt hozzá.... Őrjöngő kölkök, sikítozás, tömeg- no, ez nem az én műfajom.
Utána lehet nézni: Myiavi egy 29 éves 2 gyermekes családapa, "rockzenész", aki nagyon sok műfajt kever. A legmókásabb kinézetű figurák járnak a koncertjére. Itthon sem volt másképp.
Viszont!!!
Az nagyon durva, hogy egy külföldön elképesztően felkapott japán zenész, aki többezres, meg tízezres tömegeknek zenél, itthon csak 600 (!) eladott jegyet ér. No ez a koncert első fél órájában ki is jött: nem volt elégedett, ráadásul a ha jól értettem nem is érezte magát jól. És én megértem.
Majd visszajött a színpadra és elmagyarázta, hogy bizony neki sérelme, hogy van ez a magyar szerződése, ami miatt megtartja a koncertet, de amúgy a családja Tokióban van...... És ott vannak egy világot megrázó tragédia után, ki tudja mennyi mérgező anyagod szívnak be, és neki itt kell jó arccal végigbuliznia egy koncertet, ahol láthatóan csak a terem negyede van megtöltve. Állítom a stábjának a repülőjegye több került, mint a bevétel.
Elkezdődött egyfajta párbeszéd a rajongók és Myiavi között, majd volt egy 1 perces csendes megemlékezés. És én úgy láttam, hogy szemléletmódot váltott és már nem egy "nagy" koncertnek fogta fel, hanem egy igazi kis rajongótábornak való zenélésnek, és ekkortól igazán koncerthangulat lett.
Megdöbbentem a fiatalok kulturált és kiegyensúlyozott viselkedésén (ráléptek a lábamra és bocsánatot kértek, kerekes- székes kislányt hagyták érvényesülni- nem álltak elé, nem lökdösődtek, nem balhéztak).
Visszatért minden reményem, hogy lesz olyan generáció, aki igenis ügyesen, szépen és alázattal fog viselkedni. Nagyon megérte!
Nem fogok zenét beágyazni tőle...... Ugyanis nem igazán vagyok oda érte.... De mint ember, meggyőzött!

Ikea...

2011-04-01T13:27:00.000-07:00

Az utóbbi időben én nagyon meguntam és megutáltam. Gyakorlatilag úgy voltam vele, mint a Mekivel. Gyorsétterem-gyorsbútor....
Ráadásul egyre stílustalanabb. Vagy épp ez volt a cél?
Na mindegy. Ma mentünk kaspóért (neten kiszemelt darab...), erre észrevettem, hogy egyre több az összeillő szín, forma és bútor..... Nicsak. Megjött az eszük, vagy a világ kezd hangosan kiabálni a kuszaság ellen? Jó tudom a legtöbbet eddig is lehetett kapni, de most egyre több romantikus, amolyan "régi ikeás" cuccot vélek felfedezni. Vagy lehet, hogy én kezdek jobban figyelni a lányosabb, szolid romantikus vonalra?
Csak egy pár nekem tetsző darab:

Szentendre

2011-04-01T04:28:00.000-07:00

Lassan 4 éve lakunk itt. Ez nem egy nagy idő..... Ráadásul azért költöztünk Szentendrére, mert ezt a kilátást szerettük volna magunkénak tudni.

Tudtuk, hogy távhő van, hogy katonák szakértelem nélkül építették a házakat, mégis így döntöttünk. Ha számszerűsíteni szeretném a dolgot, akkor azt mondanám, hogy a kilátásunk 19 milliót és havi átlag harmincezret ér. .... Most már lazán ki lehet jelenteni, hogy ezek mesterséges és túlgenerált árak.
Már kezdtünk épp csak belenyugodni a helyzetünkbe, amikor megtudtuk, hogy mire is készül a város vezetése... És mi a véleményem? Hát, az igen egyértelmű.
Rendszeresen látni reggelente szarvasokat, gémeket, gólyákat, fácánokat, vaddisznókat és rókákat. A békák tavasztól őszig tartó éneke esténkként szerintem egy pótolhatatlan nyugtató zaj. És napközben csönd van. Nincs nagy zaj, kiabálás, gépzaj. Nem is akarom, hogy az legyen. És azt hiszem, hogy a legtöbben így vannak a dologgal.
Érdekes ez az elkerülő utas dolog már csak a láp miatt is. Amikor ideköltöztünk még csak a legendája volt a tónak, ami most már egészen nagy, ugyanis az elmúlt évek csapadékaitól egyre jobban feltöltődött. Nem csak 1 helyen. Tőlünk látszik, hogy egyre nagyobb foltokban tör fel a víz. Na erre utat építeni szerintem butaság.
És akkor egy másik szempont:
Gyakorlatilag 1 évet kellett harcolnom, hogy a lányom itt helyben járhasson oviba, mert annyira kevés a hely, ráadásul egyre kevesebb a munkahely is. Míg mindenki abban a hiszemben van, hogy itt nagy a turizmus, egyre ritkábban és kisebb csoportokban látni külföldieket, akik amúgy is csak a Skanzent, vagy a Főteret és annak szűkebb környékét akarják meglátogatni. A hév állomáson a leszálló embereket kínai bugyik tömkelege fogadja..... (Én nem értem, hogyan kaphatott oda engedélyt egy kínai árus......) Az autóbusz-állomás télen és nyáron elviselhetetlen, vagy odafagy az ember a betonplacchoz, vagy elájul a hőségtől, mert fedő a fej fölé nincs.

Azt továbbra is tartom, hogy természetileg rendkívüli hely, de a városvezetésnek nagyon át kéne gondolnia, hogy mit tesz meg a mostani tulajdonosokkal, és mit nem.

A mosolygásról

2011-03-31T13:28:00.000-07:00

A mai napom a mosolyról szólt.

Ez egy nagyon alapvető tevékenysége fajunknak. Már ici-pici babaként is avval örvendeztetjük meg legjobban szüleinket, hogy egy-egy huncut kis mosolyt eleresztünk. Aztán már direktben mosolygunk mindenkinek, hogy figyeljenek és visszamosolyogjanak. De jön a Dac. AZ a szörnyűség, amikor már mosolyogva is tudunk ellenállni a nagyok akaratának. És itt van a kutya elásva. Ha a dacból nem mosolygó dacoskodás és jóindulatú terelgetés, hanem fölösleges szigor és szabályozás, netán megfélemlítés lesz, akkor bizony oda a mosoly. Talán itt érkezik el mosolyfejlődésünk legkritikusabb pontja.
Nehéz egy kisgyereknek elmagyarázni, hogy a sok szemráncolástól ráncos lesz a homloka és senki nem szeret majd játszani vele. És nehéz egy folyton vigyorgónak azt mondani komolyan, hogy közvetlenségével hatalmas bajokba sodorhatja magát.
Nekem nem ráncos a homlokom...... De nem érzem magam olyan nagy bajban. Épp csak rájöttem, hogy bizony szeretettel, szép szavakkal és a kellő helyen és időben megejtett mosollyal még egy rendkívül ráncos kisgyereket is fel lehet vidítani: és bizalommal hálája meg. ... Majd mosollyal. Mert a gyerekek, a kis emberek ilyenek. Szégyellje magát mindenki, aki rászól egy nevető, vagy egy mosolygó gyerekre! Ők tehetnek a sok ráncról! - Mondjuk a szépségipar szeretheti őket.... :/
És a mai napi mosolyadagom, magam örömére (mert lehet, hogy ezen nem mindenki mosolyog, bár szerintem ez automatikus :D)... És itt lehet nagyon jó minőségben meghallgatni (ha esetleg létezik még olyan érzékeny fülű, mint itthon egyesek)

És ez is ilyen....

4.

2011-03-27T12:46:00.000-07:00

4 éves lett az én nagy kislányom! Borzasztó belegondolni, hogy milyen gyorsan repül az idő- nemrégen született. Most meg egy önálló akarattal és egyéniséggel rendelkező kisember.
Most nem tartottunk nagy szülinapozást: a családunkat nagy viharok szabdalják. És pont ezért a mi "kis családi körünk" egyre erősebb és teljesebb. Értékelek minden percet, amit eltölthetünk együtt, és hálát érzek, hogy minden este puszival fekszünk le.
Gréta az óvodai értékelések alapján ügyes, okos (csakúgy, mint a többiek), de nem igazán szereti elmondani, hogy mik történnek vele, nem meséli el a bent hallott meséket, verseket, pedig lenne közönsége. Én ezt nagyon fontosnak tartanám és arra gondoltunk, hogy meséléssel és sok mese eljátszással fogjuk orvosolni. Igen. Lehetne bábozás is- ha szeretné. De nem szereti. :(
Így nem sok kutatás után úgy döntöttem, hogy Jámbor Zsófi csodálatos kis állatkái segítenek majd a helyrebillenésben. És mivel Gréta nagyon szeret piknikezni: kapott Ikeás kis porcelán készleteket, hogy együtt leülhessen az állatkáival egy uzsonnára a saját piknik takarójára.
Egyből ráérzett. És mi is! Köszönjük!

Most lett ismét pár kedvenc képem:

Gréta és a testvérem kisfia: Bence. Nagyon szeretik egymást!

A hangulat szélsőségei

2011-03-14T13:30:00.000-07:00

Tegnapelőtt a férjem megállapítottam, hogy úgy néz ki most élem meg a Flow-t. Állítólag szárnyaltam. Ma a jó fenébe kívántam mindent... De nagyon erősen ám!
Létezik olyan, hogy az ember dolgozik valamin szível-lélekkel és már a legelején (amikor már benne van 'majd 1 hónap munka) fel kell adnia?
Hűűű, ez nagyon nem az én stílusom. Lehet, hogy marha nagy bukástörténet lesz: de én mindent megteszek a siker érdekében. Nem adom fel!

Hm...

2011-03-12T13:59:00.000-08:00

....

Mostanában az a tapasztalatom, hogy akkor tudok igazán hatékonyan dolgozni, ha nagyot álmodok, és nagyot tervezek. Most találtam egy eladó kastélyt! Valami ilyesmire pályáznék egyszer életemben. (Sokára lesz, mire meglesz..... de addig is szép!)

.....mert ma vigyoroghatnékom van...

2011-03-11T00:40:00.000-08:00

...ki tudja, lehet, hogy a tavasz az oka?
Először is:

Nem tudom miért, de ennek a rihonyának ez az egyetlen száma, amit kedvelek:

...és itt van az, amit még jobban szeretek... Lehet, hogy ettől rekeszizom sérvet kapok egyszer.

Magyarsgtudat, avagy hogyan élem meg most március 15-ét

2011-03-08T09:58:00.000-08:00

Az én márciusom most avval töltődik, hogy elmélkedem magyarságunkon és azon, hogy mi miért történik körülöttünk, úgy ahogy.
Elsősorban nem az "Ünnep" miatt, hanem egy nagyszabású munka miatt. Ami történetesen pont egy kis magyarságtudatot kíván meg tőlem. Pont tőlem..... Én evvel úgy vagyok, hogy egy munkáért megéri összeszedni a családot, és a cuccunkat. És lassabban, de ezt is teszem: ezért a suli, a mostani munka és ezért ez a bejegyzés.

Az a kérés, hogy valami olyat alkossak, ami magyar és divatos.
Először is a hangulatom fekete. Nagyon mély fekete. Persze rá lehetne kenni a magánéletemre, de nem lenne teljes a dolog.
Másodszor reménykedem. Nagyon reménykedem, hogy egy olyan virágos tisztítótűz jön, ami minden eddigi szennyes dolgot elvisz.

Milyen ország az, ahol lerágható csontként odadobnak az emberek elé egy papírdarabot: -elmondhatod a véleményed, x-elhetsz, de nem érdekel mit mondasz. Mi úgyis megtesszük a magunk dolgát.

Akkor én is!
Veszem a jólszituált Bocskait, beborítom kalocsai hímzéssel, teszek rá egy palóc buggyos ujjat és egy matyó kendőt, úgy, hogy ez egy menyecske öltözet legyen. Ráadom egy 18 évesre, aki már nem tankötelezett és hozzáadom egy szép szál legényhez, akinek nem közgazdász, hanem mondjuk lakatos. Hozományul adnék nekik 1 Ft-ot, nehogy önerővel hitelhez jussanak, de kapnának mellé egy adag jóindulatot, jóakaratot, kitartást és negró cukrot, hogy (mint a reklámban a fiú) tudjanak kiabálni, ha akarnak valamit!
És jótanácsként a következőket mondanám nekik: többet ér a kétkezi munka öröme, mint a plazmatévé és a kacsalábon forgó palota bódítása. Ezt csak az tudja, aki életében már örült annak, hogy dolgozhat a kenyeréért!

Legyen már valami ilyesmi divatos!

- - -Ez volt a márciusi alkotmányos véleményem.

Másolásról

2011-03-08T04:26:00.000-08:00

Ezt a videót itt találtam!

Érdemes elolvasni és egy kicsit elgondolkodni rajta! Van benne valami lenyűgöző.
Subtitles alatt ki lehet választani a magyar feliratot!

Amikor az anyának égnek áll a haja!

2011-03-04T01:34:00.000-08:00

an ilyen pillanat! Létezik, komolyan! És olyan is van, hogy felkiált: SZABADSÁGRA AKAROK MENNI!

Nálam ez most történt meg. Még soha életemben elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lehet az, hogy egy ember életébe, ennyi minden történjen egyszerre.
Talán a diéta az oka..... Talán a körülvevő negatív hullámok az okai, én nem tudom. De remélem, hogy a tavasz meghozza a várva várt jóérzéseket és nyugalmakat. Pedig ez egy szép időszak kell, hogy legyen: most ünnepeltük a 9. évfordulónkat, amihez már csak 1 kell és 10 lesz. :D
Gréta is nemsokára betölti a 4-et - hogy repül az idő.... Nemrég ő még csak egy álom volt, most meg a valóság az, hogy lassan majd 4 évesen magának vágja a haját! De méghozzá hogyan.... Kinézetét garantáltan meghatározza 6-7 éves korig a tegnapi cselekedete. Azt hiszem hajfejlődése megér egy kis fotósorozatot....

1 naposan

7 hónaposan

2 évesen

majdnem 4 évesen (2 napja)

Majdnem 4 évesen (tegnap).... igen, igen 1 naposan hosszabb haja volt, mint most ott elől a frufruja helyén.... (szóval ez az egyéni csúcsunk)

Anyagokról

2011-02-26T23:51:00.000-08:00

Sokan kerestek meg levélben, személyesen, fb-on, hogy segítsek az anyagrendelésben: mit honnan, hogyan, mikor....stb.
(Gondoltam itt is leíróm, mert nem titok!)
Egyszer már írtam erről, most ezt ki is raktam az oldalsávba. De amit ott leírtam, az nem nagyon változott az elmúlt 2 évben... Továbbra is hasznos lehet, így most inkább az anyagokról írnék.
Most a pamut anyagokról...

Kezdem az elején:
El kell dönteni, hogy mihez keresünk anyagot. Foltvarráshoz, vagy ruhavarráshoz, lakásdekoráláshoz?
Foltvarráshoz a legegyszerűbb anyagot keresni: Attól függően, hogy mennyire vagyunk nyitottak és ügyesek- mindent lehet használni. Persze a legtöbben (és ez a klasszikus foltvarrás legjellemzőbbje) 100%-os pamutvásznat használnak, ami közepes szilárdságú. MInt már írtam az amerikai pamutvásznak avatottak, ügyesen színezettek, de pl. most találkoztam olyannal ami a leírás ellenére engedte a színét. (Meg is lepődtem rendesen...)
Tapasztalati úton mondom, hogy kb. így néz ki minőségben a sorrend (véleményem szerint):

Moda (Chez Moi, Momo, Sendy Gervais, ....és még sokan mások )
Michael Miller: Patty Joung, Sendy Henderson, Pillow and Maxfield, Laura Gunn....stb
Riley Blake: Lila Tueller, Marcia Cornell, Jen Allison
Willmington Prints
Alexander Henry

És a két legkeresettebb: Kaffe Fasseth és Amy Buttler. Ők ketten elképesztőek. Nem csak az anyagtervezés, de az üzleti modell és a sokrétűség is nagyon jó, abban amit csinálnak.
Amy Buttler és Patty Young gyártatnak hurkolt, vízlepergető és kemény vászon árut is.

Ami még nagyszám, az a japán anyagok listája. Itt két féle anyagcsoportot emelnék ki:A pamutanyagokat és a len anyagokat.
Ezek is avatottak, de a tiszta lennel óvatosan és okosan kell bánni. Jobb a kevertet vásárolni (50% len, 50% pamut), mert könnyebb vele dolgozni, nem deformálódik olyan nagyon.
Ezek az anyagok nagyon drágák, 1 yard 15-20 dollár is lehet. Ezen nem kell meglepődni, ilyen a piac.
És akkor itt most egy kis okosság, hogy miért ilyen nagyon drágák a textilek.
Először is vegyük alapul a pamutot. Nem volt ez mindig ilyen drága, de 60-as évektől kezdve egyre nagyobb teret kaptak a szintetikus anyagok, mivel könnyebb kezelni, jobban alkalmazkodik, olcsóbb, és akárhogyan is nézzük még a pamuton is javít a megfelelő keveréssel.
Tehát a nagy Pamuttermesztő országok kereslete megcsappant- néhol be is halt. Ez ment így a 90-es évek közepéig, végéig. Igen ám, de Kína nagyon okos volt és hamar felismerte, hogy a pamut (textil) piac jó piac: zsupsz, felvásárolt mindent. Olyan szerződéseket kötött, hogy nagyjából a világ nyers pamut készletének 90%- át veszik meg!!!
A maradék 10 az, amit megveszünk a németektől, amerikaiaktól, törököktől, indiaiaktól.
Így talán már érthető az is, hogy miért Kínából jön a legtöbb ruházat, még akkor is, ha az egy giga drága márka.

Szóval textil téren Kína nyer. De pl. van a gyapjú, ami nem tartozik nagyon rájuk. Ebben pl. az angolok a jók.
Itt Magyarországon nagyon kaotikus a helyzet. A nagy privatizálások, gyár felvásárlások és a kínai áru betörésével egyre szűkült a kereslet a magyar textilre (aminél meg kell jegyeznünk, hogy jó minőségű volt és keresett). A magyar gyártók igényesek és felkészültek voltak. Ennek vége már rég: megvesszük az olcsóbb török és német textileket. Ezek az anyagok nem rosszak, de nem olyan jók, mint pl. az amerikai anyagok. Kevesebb időt fordítanak az utómunkára, de gyakran már a bevizsgálás is elmarad. (Láttatok már textilbevizsgálót munka közben? Elképesztő: gép fentről lefelé tekeri át az anyagot, piszok gyorsan- közben a bevizsgáló vízszintesen futja át a szemével az anyagot- hibát keresve. Ahol talál, ott megjelöli a hibán is és az anyag szélén is.)
Meg kell jegyeznem, hogy az olcsó (3-400 Ft-os) textilboltokban olyan anyagok vannak, amiknél a folyamatnak ezen része teljesen kimaradt.
A mostani textilboltokban általában német árut kapunk. Ha drágább anyagokról van szó, akkor azok angol, kínai, indiai áruk.

A rendelésről:
Az előbb leírtakból érezhető, hogy kb. mindenhol jobb anyagot vásárolni, mint itthon. (Mondjuk itt a magyar kereskedők szorított helyzetét is fel lehetne hozni- de az már politika!)
Én az Etsy-ről rendelek mindent. Próbálkoztam ilyen-olyan webshopokban, de az Etsy minden tekintetben kiütéssel nyer.

1. Paypal: Ha evvel a szolgáltatással összekötjük a számlánkat, akkor gyorsabban és megbízhatóbban intézhetjük vásárlásainkat. Ez a legtöbb nagy online-bolttal még nem megy. Ami elég nagy gond, amikor itthon megy az árfolyam-ingadozás és minden nap veszítünk a várakozással.
2. Posta: Általában az etsy-n megbízható emberek árusítanak, de érdemes olyanoktól rendelni, akiknek nagy számban vannak pozitív értékelései. Törekszenek a megbízható szállításra, hiszen ez nekik is érdekük! Amerikából és 5-7 nap alatt szoktam megkapni a csomagomat, míg Ázsiából 10-15 nap alatt.
A vámban nem tudok változásról a múltkor leírtakhoz képest, de érdemes erre ügyelni, mert csak egyszer kell belekeveredni egy rosszabb vámügyintézésbe.....
Legközelebbre megpróbálok összeszedni pár képet, bemutatót a pamut anyagok fajtáiról.....

Hol van már a tavasz?

2011-02-25T00:42:00.000-08:00

Ma reggel -7 C volt a kocsiban..... Ez elég kiábrándító. Én elég türelmetlenül várom már a tavaszt. És ha végre eljönne, ilyesmikben járkálnék.....

Farsang lilán, pillangó-bohócosan és szivárványban

2011-02-23T23:32:00.000-08:00

Az a helyzet, hogy nagy változások történnek most Gréta életében. A legtöbb sajnos nem igazán a jó irányban.
Kezdeném ott, hogy a zenés-torna nagyon bekavart a lelkének. Ugyanis nem engedem, hogy elvigyék zenés-tornára a többiekkel, mivel 2 embernek kell figyelnie 30-40 gyerekre, és ez bizony akaratlanul is szül figyelmetlenségeket (-5 C-ban harisnyában....). Még decemberben volt, hogy lemondtam a zenés-tornát és így a januári bemutatót. A torna tanár mégis elvitte- én nem voltam ott, mert nem tudtam róla, hogy elvitte. (Az új óvónéni pedig nem tudta, hogy Gréta nem járhat...)
Sajnos Gréta úgy élte meg a dolgot, hogy ANYA NEM VOLT OTT A BEMUTATÓN! Azóta nagy a harag velem szemben. És én megértem!
Ez még január első hetében volt- azóta dolgoztam a dolgon, hogy jobban meglegyünk, és sikerült is. De nemrégen busszal kellett mennünk, de a buszsofőr nem figyelt és odacsukta a kislányt. Szerencsére fogtam két oldalról (épp levenni akartam a lépcsőről), de nagyon megrémült. Azóta is retteg a közlekedéstől és pánikszerűen siet mindenhova, nehogy elkéssen. Mindemellett Apa másfél hetet volt távol, Amerikában.
Közben elképesztő hasfájásai és ekcémája van: elmentünk a dokinkhoz, majd megbeszéltük, hogy 1 hónap tej és tejpor nélküli étrendet tartunk. Ez kb. olyan, hogy tanuljon meg újra élni. Sem túró-rudi, sem kakaó, sem főzelék, de még a szeretett sima kifli sem.....
Sírás, sírás és sírás jut minden napra.
Szerencsére itt a farsang, amit nagyon várt: nálunk 3 napos.
Első nap: minden gyerek egy szín. Gréta persze lila...

Második nap: Bohóc, de mivel ő retteg a bohócoktól, ezért pillangó-bohóc.

És a harmadik nap a jelmez: Szivárványtündér!

Még hátra van a legrosszabb hír: Nagyapó eltávozott- még nem tudtuk elmondani.
Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsi gyereknek ilyen sok rossz gyűlik össze az életében?

Zuhanás

2011-02-17T04:18:00.000-08:00

The Fall

Szerintem csodálatos film, érdemes megnézni. És van, akinek külön Ajánlom!!!

De zenében ez a jobb:

Tik-tak

2011-02-16T03:38:00.001-08:00

Azt szerettem a legjobban gyerekkoromban, hogy volt tik-takos óránk, ami nagy csenben izgalmas volt. Annak a térnek, ahol van hangot kiadó óra, más a világa. Mintha élne a helység. Misztikus, megnyugtató és otthonos.
Itthon nincs ilyen óránk: ugyanis jó-jó, hogy hangja van, de a falnak lehet tőle menni.
Én nem hordok karórát sem, de van köztes megoldás.
Nyakba az órákkal! Szépek is, hangjuk is van, és nem mellesleg még az időt is megmutatják.
Íme:

Itt megvásárolható!

Ééééés, beszereztem magamnak még egy cipőt és készítettem egy hozzá illő karkötőt!
Jó azért túlzás, hogy beszámolok az ilyen élményeimről, de annyira szép, hogy meg kell osztanom.

Szasz

2011-02-10T14:16:00.000-08:00

:( Én így fogok emlékezni...
:)

Larion tündérbabusa

2011-02-09T09:13:00.000-08:00

Ez úgy volt, hogy egyszer csak csöngetett a postás... Csomagot hozott Lariontól! Már nagyon izgatott voltam miatta, mert ez bizony Gréta tulajdona, és ő nagyon kritikus.

Hazaértünk, és "Gréta tündér" már ott várta kis gazdáját a kanapén.

Nagy lett a szerelem! Ritkán látok a kisasszony arcán ilyen örömöt (kritikus, akárcsak az apja meg az anyja- nem mindennek örül ....). De per pillanat táncolnak....

Köszönjük szépen!!!! Nagy boldogság!

2011-02-08T23:59:00.000-08:00

Az nem titok, hogy nagyon szeretem az elvadult zenéket.... Különösen Amon Tobint.

Nemrégiben a férjecském megtalálta:
Ezt!

Tessék szépen meghallgatni (már aki bírja az ilyesmit) 5-től 15 percig kb. Na elég nagy adag fantázia van a mixben. Tőlem nagy 5-öst kap.
Nem mellesleg meghozta a várva várt inspiráció adagot.

És a kedvencek belőle:

És természetesen ez:

És most jöjjön egy kis tavaszi

2011-02-08T07:01:00.000-08:00

Csodálatos idő volt tegnap is és ma is. Végre ki lehetett szellőztetni a fejet, a lelket. Kell ez a kis megtisztulás a sok köd, rossz érzés és betegség után.
Ma egy ilyen láncot sikerült összehozni:

Etsyn már ő is várja a gazdáját.

A naplementés, tavaszodós...

2011-02-07T07:35:00.000-08:00

...és az első, ami az Etsy boltocskámba került! Itthon is stoppolható, de csak levél útján.

Gréta takarója

2011-02-02T06:43:00.000-08:00

Volt már olyan, hogy készítettem Grétának falvédőt, párnát, táskát, ruhát, babát...stb. Takarója még nincs. És amellett, hogy másoknak viszont az utóbbi időben sokat készítettem, nagyon zavart, hogy pont neki nincs. Karácsonykor már sírásig fajult ez a dolog: 4 takaró készült el az ünnepekig, úgy, hogy ő is látta, és tetszett neki.
Nem bírtam tovább: a múltkor rendelt anyagcsomag az ő választása volt. Kérte és megkapta. (Ültem Etsy-t nézegetve, amikor megszólalt, hogy neki az tetszik......)
Ez lett az eredménye:

Nem nagy: 100x130 cm-es, de Gréta piknikhez kérte. Arra viszont jó ez a méret. Természetesen erre is kerültek csipkék, amiket örököltünk. Így kerek a dolog. És hozzátenném, hogy nagyon jó dolgozni ezekkel a kóreai anyagokkal, annak ellenére, hogy 50% len alapúak. Nem gyűrődnek annyira, mint számítottam rá.

Úgy tűnik kezdi megadni magát az objektívem..... Kicsit furcsa képek kerülnek ki a kezem közül. Aki tud esetleg segíteni fotózásos kérdésekben, kérem jelezzen! Köszönöm!

Lila Tueller

2011-01-28T14:05:00.000-08:00

Nekem ő az egyik legkedvesebb tervezőm! Nagyon szeretem a romantikus, de játékos anyagait! Elképesztő jókedvőek. Az Éden és a Santorini kollekcióival vett meg engem. Itthon már többeknél láttam ezekből az anyagokből, úgyhogy nem ismeretlen.
És itt egy újabb: az Isabella.
Most lehet a blogján nyerni belőle, ha valaki szeretné.

éééééés:

2011-01-28T13:12:00.000-08:00

A nagyon fársztó napunk után Gréta vacsora közben kidőlt a sorból, annak ellenére, hogy nagyon tetszett neki az ötlet, hogy valami fontosat csinálhat: HÚZHAT! És húzott helyette az Apjuk. (Igaz már épp alváshoz készülve, de még volt benne ennyi kitartás!)
Képek (hogy hitelesnek látszódjék a dolog):

Szóval kedves Bernadett, kérlek írj nekem egy címet!

Játék!

2011-01-26T06:54:00.000-08:00

Nagy örömömben arra gondoltam, hogy egy nyakláncot nyerhet tőlem valaki.
Méghozzá oly módon, hogy bejegyzést hagy itt. Aki itt is és a facebookon is jelentkezik duplán nevez. És aki a blogján kiteszi a képet, az kétszer kerül a listába. Tehát lehet 3-szoros is az esély.
Hogy mit is lehet tudni a nyakláncról? Elsősorban azt, hogy ez a második darabja a tavaszi nyakékeknek, és igen, most már nemcsak rózsákkal díszítem őket, hanem édes antikolt bronz alkatrészekkel is.
Ez az első romantikus darab a varrás jegyében készült, és picuri varrott rózsái másfél centisek.
Sorsolás pénteken lesz, mondjuk este 21 óra körül.
Hajrá!

Tavaszt várunk!

2011-01-25T02:18:00.000-08:00

...de csak várjuk, mert egyenlőre próbálunk kigyógyulni a tipikus januári vírusokból. De ez jó is, hiszen az ápolás és filmnézés közben egész jól lehet varrni a rózsácskákat.
Hogy teljes legyen az összhang megérkezett egy adag ékszer kiegészítő, amivel érdekesebb nyakláncokat tudok készíteni. Remélem tetszenek majd.
Íme, az első, még különösebb kiegészítők nélkül.

Lecsapható, ha valakinek tetszik!

Miért is szeretjük a Gorillazt?

2011-01-14T00:51:00.000-08:00

Ezért:

És a többit nem tudom beágyazni...... De tessék:
http://www.youtube.com/watch?v=G-AhYnjKEzs

....mit hova, kinek mit......

2011-01-10T12:58:00.000-08:00

Mostanában ez a jellemző az életemre.
Először is, annak ellenére, hogy látszólag evvel ellentétes terveink, terveim vannak, díszítem a lakást és próbálok valami kis ideális szigetet készíteni magunknak. Eddig nehezen ment, sok volt a korlát, és itt nem elsősorban anyagi természetű korlátokra gondolok. Inkább valami nem tudott kibújni. Nyomasztott és évekig elzárt.
Ennek vége. És nem azért mert én most így döntöttem, hanem egyszer csak azon vettem észre magam, hogy teljesen más út, más irány teljesedik ki előttem. Ezt fel kellett ismerni, de ennek a dolognak van egy másik oldala is.
Erről már írtam korábban: az én (és gondolom ez a legtöbbeknél így van...) igazi énem a gyerekkoromban keresendő. Most, hogy a házunk eladásra került igen sokat foglalkozom a kérdéssel....
A hétvégén a testvéremmel és a gyerekeinkkel (na, ezt nagyon jó volt most így leírni! :P) elmentünk a szülői házba, hogy összeszedjük a cuccunkat és elrendezzük az "örökségünket".
Az nem csoda, hogy egy-egy tárgy nem mindenkinek jelenti ugyanazt.... De a tolerancia elvárt: nem lehet "csak úgy" kidobni valamit!
/Itt most meg kell jegyeznem, hogy terápiás jelleggel Janikovszky Évának a Mosolyogni tessék! könyvét olvasom. Nagyon kedves kis elmélkedést írt a gyűjtögetés témakörében, amit teljesen magaménak tudok érezni./
Meglettek a régen látott fémtálak, a csorba bögrém, az ibolyás porceláncsésze, de megtaláltam azt a pillantást, amit 20 éve hiányolok. Megnyugtatott. Nem vagyok egyedül: nemcsak nekem fáj a szétosztás. A darabolás.
Szóval onnan hazatérve még keresik helyüket a családi kincsek, amik mások szemében semmit nem érnek, nekem meg minden jóérzésem alapjai.

Közben az új családom, a A CSALÁDOM OTTHONA is alakul: volt Gréta szoba tapétázása (félig és kicsit mókásan, de édesen......) és megjöttek az anyagim is.... (Igaz van még egy feladásra váró csomag Amerikában, ami nem tudom mire vár...........)

Most a terasz van terítéken. Mivel nyáron ez majdnem egy külön szoba, nem hanyagolható. Folytatom a színkavalkádot, és falakról még nem is meséltem..... Remélem lesz benne egy hozzáértő segítőm... :D
És még egy lezáratlan dolgom volt. Soha nem rendeltem még anyagot a távol-keletről. Ezt még ki kellett próbálnom. És meg is jött:
Ezek már nem közönségnek készülnek: csak nekünk.

:D Végre, kiút!

2011-01-08T13:59:00.000-08:00

Nagyon utálom ám a telet ilyenkor, januárban! Egyszerűen elegem van a betegségekből, a hidegből, a távfűtésből és a bezártságból, a politikából, a szürkeségből.
De ma jó helyen voltam....
Régóta gondolkodom a továbbtanuláson és ha nem lett volna a felújítás, akkor már főiskolás is lennék, de milyen jó, hogy nem úgy hozta az élet!
Mert van az, hogy egyszerűen minden úgy történik, ahogy történnie kell!
Ilyen ez a suli kérdés is. Az már évek óta nem kérdés, hogy milyen irányba kell továbbtanulnom: nekem a textilipar jó. De az itthon nincs! És ez a nagy galiba! Nem lehet olyan helyen tanulni, ahol nincs szakoktató szakemberek és piac.
És azt kell mondanom, hogy nagyon szerencsés vagyok:
Ki kellett várni a soromat! Elmehetek oda, ahol van ipar is és oktatás is!
Még van pár körünk ami beüthet: és ahogy azt már megszoktuk be is üt!- de megyek a divat fővárosába. Itthon van még egy kis tanulnivaló (főleg francia az egész családnak!), de utána irány oda, ahova már nagyon régóta vágyódom!
/Most egy kicsit úgy érzem, hogy bilibe lóg a kezem, de nem csak én tartom reálisnak a váltást, hanem a család másik fele is!/

És közben más váltás is történt: Ejjkukk megszűnt a meskán! És én ennek örülök. De van egy csomó minden, ami még megmaradt..... Na azok nemsokára kiosztódnak.
2 hét múlva ismét munka lesz... Kicsit más, de remélem fog tetszeni. (És továbbra sem a meskán!)

Szobameleg...

2011-01-01T08:30:00.000-08:00

Jó évet kívánok mindenkinek! Jobbat, mint a tavalyi volt. Mert ha jól látom, akkor a 2010-es év leginkább a csalódásokról és gondokról szólt.
Nem igazán szeretném értékelni az én elmúlt évemet, különösebb értékelni való nincs benne: eltelt ugyanúgy, mint az eddigiek. Kicsit több gubanccal, de nagy örömökkel is, és most a végére talán elmondhatom, hogy elért minket valami kiegyensúlyozottság. Jó együtt, nincsenek egymással gondjaink.
De most szobafogság van. Vagyis lakásfogság. Merthogy nem mehetek ki.
Már decembere elején kezdtem örülni, hogy végre van egy jó évünk: még nem kellett meglátogatni az orvosomat a hátammal.
Egészen az első hidegebb napig. Gyorsgyógyítás, majd egy szánkózás és ismét gyógyítás. Gyakorlatilag ha kimozdulok azonnal rájön a gerincem, hogy neki jobb dolga is lehetne valami melegebb déli vidéken. Figyelmezteti a kezemet a lábaimat- szépen sorban. Elmondhatom, hogy az elmúlt hetekben csak akkor voltam levegőn, amikor kimentem, hogy beüljek a kocsiba, és utána spuri a rokonok házába vagy a fedett bevásárlóközpontba.
A varrógépem is téli álmot alszik. Már több, mint 1 hete eltéve várja a jobb időket.
Nem lesz ez így sokáig, ugyanis Amerikából kalandos úton jött anyagim végre megérkeztek. (Egy része..... ) Végre haza fogok dolgozni.
A jövőt illetően vannak terveim: leginkább az, hogy ami idén ilyen-olyan bajoskodás miatt kimaradt, jövőre behozásra kerül. Ezek nem fogadalmak: olyat inkább ár nem csinálok.

És a 2011-es esztendőt sikerült valami nagyon édessel kezdeni. Machinarium nevű játékkal kezdett játszani a férjem...... És én is. Nagyon édes és nagyon szép képekkel és zenékkel teli.
Ugyan az elején egy kicsit lassú, de a közepétől nagyon szép! :D

Karácsonyra

2010-12-24T14:46:00.001-08:00

Persze kezdhetném úgy is, hogy Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!- de ez nem én lennék,
merthogy igaz, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánok, csak nem mindenkinek ugyanazt.
Minap beszélgettünk, hogy kinek mit szeretnék ajándékozni. Hát én nem aprózom el: van, akinek nyugalmat, van akinek időt, van akinek türelmet és van akinek egyszerűen csak jókedvet. De az az igazság, hogy én mindenkinek adnék mindegyikből.....
De persze ehhez én kevéske vagyok. Sebaj. Azért remélem mindenki tudja, hogy csupa jót kívánok és egyet még remélek is: a következő év különb legyen, és igazán jöhetne egy kis napsütés is.

Bogyó és Babóca esete a falvlédővel

2010-12-20T14:44:00.000-08:00

Az volt a kérés, hogy Bogyó és Babóca megjelenjen a falvédőn, mert kis gazdájának ők a kedvencei. Én meg kértem a megrendelőt, hogy próbáljunk ettől eltérni. Ennek több oka van:
- Én nem vagyok olyan ügyes, mint Bartos Erika. Nem tudok olyan jól rajzolni, varrni sem.
-Biztos, hogy nem akarok beleesni egy másolási ügybe. Főleg Bartos Erikával nem.
- És a legfontosabb: nem szívesen zárnám be a gyerkőcöt 1 mesébe. Többet ér az ő fantáziája. És az leginkább akkor mozog, ha teret kap: ő szabja meg, hogy a csiga és a katica ki is. Majd ő ad nevet, személyiséget és ez a szülőknek is jó: a szerepjátékoknál majd meglátják, hogy a katica és a csiga tud több is lenni, mint Bogyó és Babóca.
Én ezt vallom és ezt tapasztalom. Lehet, hogy nincs igazam és túlmisztifikálom a kérdést, de szerintem még egy falvédőnél is a gyerek fejlődése a fontos.

Jól meg tudtuk beszélni ezt a megrendelővel, aki két kisfiának kért falvédőket.
A másik egy komoly fiúcskáé lett. Ő a gépeget szereti, de nagyon ám. Így egy elég mozgalmas kép lett az övé.

Mind a kettő tele van tépőzárral, hogy a járművek és állatkák tudjanak vándorolni, és mind a kettőn van 1-1 zseb is.

Igazi barokk napom van!

2010-12-20T06:04:00.000-08:00

Ez még nem ma kezdődött: hanem tegnapelőtt. Este egy nagyon nyugis esténk volt, nyugis zene, finom vacsi, meleg kakaó és gyertya. Néha kell ilyen. És közben olyan elégedettség érzetem volt: minden tökéletes. Gréta békésen, egészségesen alszik, Apuska könyvet olvas a kedves kockás pizsijében, én meg rendezgetem a színes gyertyás üvegecskéimet. Közben Wakemant hallgattunk.

Aztán ma délelőtt kopogott a postás, és két csomagot is hozott.
Az egyik amerikából: végre az anyagaim egy része. Egy kicsiny része.
És a másiktól majd kiugrttam a bőrömből. Férc Jutka küldte el a már korábban áhított ékszereket:

Ez így együtt nagyon nagy öröm!
Mese jön:
A gyerekkoromban a madaras anyaghoz hasonló függönyünk volt a szobánkban a nagyszüleimnél. Igaz zöld volt, de a minta hangulatban egyezik.
A nagyszüleim háza papám halála után lecserélődött egy másik házra, melyben ott élt a remény, hogy ott a családunk boldogabban tud majd létezni. Ilyenkor szoktak a dolgok ellenkezőleg elsülni.
A másik ház nagyon sok problémát, és gondot okozott: többször majdnem ráment a családunk.
Csütörtökön lesz 2 hete, hogy el lett adva az a ház is és az én tulajdonrészem az örökségemből megszűnt létezni.
Kicsit úgy érzem, hogy evvel a lépéssel le lett zárva sok dolog. Le lesz zárva a szüleim kiszolgáltatottsága, a sok ház körüli gond, de evvel együtt vége lett az örökségemnek is. Én nem sajnálom, mert most csak azt szeretném, hogy a családban megszűnjön a több, mint 10 éve zajló idegeskedés.
Ellenben egyre többet gondolok a régi házunkra, az ottani szép emlékekre, a szép függönyre.
Most kezdek új "maradandóakat" építeni.